Hallottam azokat a történeteket, amikor a turista egy regényt, mint egy bedekkert hurcolta magával és a fiktív történet helyszíneit látva felkiáltott, hogy nézd itt csókolta meg először…

Igazából az lenne furcsa, ha egy humoros írásokat tartalmazó kötetért lelkesedni tudnék. De ezt már annyiszor leírtam. Nem, egyszerűen nem megy. Nevetek egyen, nevetek kettőn, de hogy mindegyiken… az kizárt. És ez nem a szerző, vagy a szerzők hibája. Így működöm. Itt van…

Nyár van, nyár… röpke lepke száll virágra, s zümmög száz bogár, én meg valami ehhez illő olvasnivalót kerestem. Nyár, vakáció, kaland, esetleg szerelem, de nem az ahol a szerelmi jelentek felcsigázzák a kedvemet, hanem olyan izés… Persze mondhattam volna úgyis, hogy…

Kicsit messziről kezdeném. Onnan, hogy lényegében én (is) egy élére állított faluban, azaz panelban nőttem fel. Onnan, hogy talán ezért veszek kézbe érdeklődve minden a betondzsungel hétköznapjairól szóló történetet. Onnan, hogy annyian és annyiféleként éltünk ezekben a „modern” kaptárakban, hogy…

Vannak olyan szerzők, akikkel úgy vagyok, mint a lottózással. Rászoktam, és néha úgy érzem, hogy hagyni kéne már a francba… de amikor megjelenik az új kötet, akkor meg kell vennem. Mert hátha ez lesz az, hátha megint olyan lesz, mint amikor rákaptam. Hátha lesz feltámadás.

Egy korábbi bejegyzésben már említettem kedvenc közösségi játszóteremet a moly.hu-t és azon belül egy kihívást, ami szocialista krimik olvasására buzdít. De ezt már említettem a Dögkeselyű, azaz Munkácsi Miklós Kihívás című regénye kapcsán. Most egy kevésbé ismert szerző regénye került a kezembe.

Újabb sajnálom, hogy eddig kimaradt kötet.

Tudom, hogy elfogult vagyok, de valahogy nem lelkesít a gondolat, hogy jogászok, vagyis inkább jogtudósok szórakoztató szépirodalomnak szánt munkáit olvassam. Nem a jogász lét váltja ki belőlem az előítéletet, mert mondjuk egy válóperes, vagy egy sima [lehet erre ilyet mondani, hogy sima?]…

A Blog indulása óta (ami még egy éve sincs) ez a negyedik Kolozsvári kötet, amit olvastam. Szóval olvasgatom Kolozsvári Grandpierre Emil életművét. Na, nem tematikusan, csak úgy ahogy hozzájutok. És motoszkál bennem az érzés… hogy baromi szerencsém volt és pont a legjobb…

Egy hadseregben katonák szolgálnak, tisztek és közlegények. Tudjuk, a különbség nagy. Manapság is, de – ha máshonnan nem, hát a Svejkből – tudhatjuk, hogy ez semmi a cs.kir. hadsereg viszonyaihoz képest. Már, ha nem zavar be a Mókus-tétel, mi szerint: A mókus is patkány, csak…