Kicsit messziről kezdeném. Onnan, hogy lényegében én (is) egy élére állított faluban, azaz panelban nőttem fel. Onnan, hogy talán ezért veszek kézbe érdeklődve minden a betondzsungel hétköznapjairól szóló történetet. Onnan, hogy annyian és annyiféleként éltünk ezekben a „modern” kaptárakban, hogy csak elvétve volt időnk, energiánk egymásra a lakás falain kívül. Hogy élhető közösségi terek nélkül nem jött, nem jöhetett létre közösség.

Kicsit messziről kezdeném. Onnan, hogy mi, azok az emberek a panelban… nem panelprolik, ahogy némely uracsok, úrhatnám polgárok nevezik őket, hanem emberek. Kicsit elveszve ebben a nem működő, közösségnek még véletlenül sem nevezhető izében, ahol élnek.

Sumonyi Zoltán egy ilyen kaptár egy napjának az elmesélésére vállalkozik a Panel-halom (Magvető - RakétaRegénytár, 1981) című regényében.

Pedig nem a történések a lényegesek, még csak a szereplők sem annyira, hanem az olyan lényegtelennek tűnő, mindent elmondó semmisségek, hogy

az IE-es trabantosnak agyonápolt világoskék Zsigulija van…

…hogy a panelház lakói nem névről, hanem rendszámról és gépkocsi márkáról ismerik egymást (már aki olyan szerencsés, hogy van autója) és olyan apróságokkal nem foglalkoznak, mint a kocsik lecserélése, mert

Ha megkísérelnék követni az autók változásait, lehetetlenné válna közöttük mindenféle társalgás. Mintha valaki mindig új nevet venne föl!

Ismerős ugye. Mint Rejtőnél a Vak, akinek lámpása van… mert a panelban a nevek igazából mellékesek, mert senki sem ott kívánja leélni az életét… mert mindenki csak egy állomásnak, lépcsőnek tekinti.

Mondjuk azért nem ártana a könyvről is beszélni. Ami olyan, mint egy fotó a hetvenes évek végéről Pillanatfelvétel. Lenyomat.

Hétköznapi emberek. Melósok, értelmiségiek. Ismeretlen ismerősök. Szomszédok. Egy nap. 1979. szeptember 14. Amikor végül is nem történt semmi… ami a világot, vagy az országot megrázta volna.

Mégis az angyalföldi panelban zajlik az élet. Beköszön a szerelem, a halál…

Ha valaki egy kicsit érteni akarja azt a világot, annak ajánlom. Aki meg átélte…. vagy inkább csak élte a kaptár mindennapjait, annak kötelező.

Meg kéne szerezni a bővített kiadást a Panel-halmokat.

Nem tudom, mi lesz a következő, így nincs beharangozó…