Állítólag (nem én mondtam, valahol hallottam) kell ahhoz némi perverzió, vagy inkább mazochizmus, hogy a néhai Szovjetúnió íróinak a szocialista érában kiadott könyveit olvassa az ember. Különösen igaz ez az egyébként itthon és a nagyvilágban kevéssé ismert írók műveire.
Ha Humpherey Bogart ikonikus filmszerepeiről esik szó, szinte biztos, hogy az elsők között említi valaki (már Rick Blaine és Philiph Marlowe mellett) Sam Spade figuráját.
David Garnett: A rókafeleség/Ember az állatkertben
Az ember már csak olyan, hogy sokszor a legszívesebben ott hagyná azt a szart, amit társadalomnak hívnak. Remetének állna, vagy legalábbis valami hasonló megfordul a fejében. Nem új a gondolat, könnyű ilyen írásokba belefutni.
Az általam kedvelt gengszter történetek, általában fejlődésregények is, amik arról szólnak, hogy hogyan lesz egy piti bűnözőből, vagy véletlenül a törvényen kívülre keveredett, egyébként jó emberből nagymenő bandafőnök, vagy valami hasonló.