Szeretjük az olyan történeteket, ahol a jó megküzd a gonosszal. Erre jön ez az angol fickót és egymásnak ereszt két jót, az olvasó meg azon gondolkodik, hogy akkor most kinek is szurkoljon…

Mert cseh. Valójában ennyi minden kellett ahhoz, hogy meggyőzzem magam arról, hogy ezt a szakadt védőborítós könyvet el kell hoznom a nyitott könyvespolcról. A szerző neve semmit nem mondott, a címe nem volt érdekes, és a fülszöveg… valami vörös farkat sejtetett. Holott…

Ritkán olvasok életrajzot. Önéletrajzot még ritkábban. De néha becsúszik… Most például a cím, az első mondat azt az érzést keltette, hogy ez bizony kalandregény lesz… Hát megélni biztosan kaland volt. A Karib-tenger gyönyörű szigetei között, azon a ponton, ahol az…

Ez még mindig a 2009-es olvasónaplószerűség… Ha több könyve kezdtem volna bele – amilyen szerencsém volt februárban – ez lett volna a mellényúlások hónapja. Azt hiszem az elhúzódó takonykor az oka, vagy a „recepció, meg a váltság”.

Ha egy közlegény, már az első mondatban felpofozza az őrmesterét, akkor az vagy valami Fanfan, vagy esetleg egy Rejtő hős. Az szinte biztos, hogy valami romantikus, kalandos, akciós történetet ígér. Erre itt van ez a Marcel Fladerka, és… ehhh! Szóval, az úgy volt, hogy…

Egy hadseregben katonák szolgálnak, tisztek és közlegények. Tudjuk, a különbség nagy. Manapság is, de – ha máshonnan nem, hát a Svejkből – tudhatjuk, hogy ez semmi a cs.kir. hadsereg viszonyaihoz képest. Már, ha nem zavar be a Mókus-tétel, mi szerint: A mókus is patkány, csak…

Ahol a boldog békeidők véget érnek ott kezdődnek Švejk, a derék katona történetei. No igen, Jaroslav Hašekről elsőre valószínűleg mindenkinek ez a bakaruhába bújtatott joviális marha jut eszébe.