Vannak könyvek, amiket bár nem olvastam a címe, valahogy olyan jól sikerült, hogy állandóan ott motoszkál a fejemben, hogy olvasd már el. Az idén két ilyet is elolvastam már…

Azzal hogy egyre több tudományos fantasztikus (magyarul sci-fi) fordul elő az olvasmányaim között nem voltam, és valószínűleg nem is leszek a műfaj alapos ismerője.

Tovább folytatom a "küzdelmet" ifjúkorom egyik kedvenc rádiójátékának papírra nyomott feldolgozásával. Igen, egy újabb részt sikerült elolvasnom a Szíriusz kapitány sorozatból.

A kultusz könyvekkel, filmekkel mindig bajban voltam. Különösen akkor, ha amikorra eljutott hozzám a mű, az ismeretségi körömben már sokan hozsannáztak a nagyszerűségén. Ilyenkor mindig az mozog bennem, hogy mi van, ha nem tetszik, vagy csak nem nyűgöz le… mert ilyenkor mindig attól félek, hogy…

Igazi sci-fi rajongó, inkább ne is olvassa el ezt a posztot, mert csak égnek állna tőle a haja. Már, ha nem tök kopasz… már csak azért is ezt javaslom, mert jottányit sem értek a műfajhoz, vannak elképzeléseim, de ezek valószínűleg olyan távol állnak a valóságtól és a sci-fi…