Mert rohad… Mert az egész demokrácia egy nagy átverés, és valójában csak egy maréknyi hataloméhes csoport ármánykodása.

Sokszor morogtam már a hazai szocialista éra azon krimi kiadási gyakorlatán (gondolok itt a Magvető Albatrosz sorozatára, és az Európa Fekete könyvek sorozatára), hogy a legtöbb esetben csak elhúzták a mézesmadzagot a rajongók előtt.

Van a magyar krimi irodalomnak egy nem túl ismert alakja, Kristóf Attila. Ő az, aki megpróbált a nyolcvanas években elrugaszkodni a szocialista krimitől, ehhez kitalálta Dér Ádámot az emberbőrbe bújt pszichométert. Lett is belőle sorozat…

Kamaszként szertettem hús-vér kamaszokról olvasni. Olyanokról, akik ott lehetnének akár a szomszédban, akiknek hasonló problémáik vannak, akik egyszerre jók, és rosszak. Akik gyerekek. Ezért szerettem a Pál utcai fiúkat, a repülő osztályt, a szigeten nyaraló srácokat… és ezért utáltam a gyerekbőrbe…

Ha ma(!) beütöm a moly.hu könyves közösségi oldal keresőjébe a nevét, akkor azt az eredményt kapom, hogy íróként 692 könyv esetében jegyzik, fordítóként további 60 mű kötődik a nevéhez. Lássuk be, ez iszonyatos mennyiség… ahhoz, hogy egy ember… még akkor is, ha az illető elmúlt hetven éves.

Nem először van szó ezen a blogon azokról a krimikről, amiknek a hőse Balassa Péter, vagy ahogy az olvasók ismerik: Hód. Valószínűleg ő az a hőse a magyar krimi irodalomnak, aki bár a maga korában roppant népszerű volt, a róla szóló regényeket nem adják ki újra.

Az elmebeteg sorozatgyilkosos krimik akkor működnek, ha a történet bebújik az olvasó bőre alá. Ha viszket. Bármennyire nem szeretem az ilyen krimiket találkoztam jó néhány ilyennel.

Ha jól emlékszem két dolog miatt kezdtem szocialista krimiket olvasni. Az egyik, a hír, hogy Rubin Szilárd 1973-as kémregényét 2013-ben kiadta a német Rohwolt kiadó, a másik, egy 2010-es interjú, amire ennek a hírnek kapcsán bukkantam rá, és amiben Kondor Vilmos a magyar krimiirodalom…

Nagyon tudok lelkesedni azokért a könyvekért, amik olvasóban kedvet ébresztenek bejárni a színhelyeit, amelyek mint afféle bédekker végig vezetik egy adott városon, városrészen… tájegységen.

Az előző bejegyzésben egy lengyel író Svédországban játszódó krimijéről írtam. Ez önmagában nem lenne különleges, ha nem a szocialista, vasfüggönyös érában született volna. Most egy hasonló hazai mű következik. Egy Franciaországban játszódó krimi, magyar szerző tollából.