Szorbok. Nem szerbek, hanem szorbok. Először azt hittem, hogy az az o betű csak egy nyomdahiba a fülszövegben. Mindenesetre hazavittem a könyvet. …és félretettem. Úgy kellett volna hagyni.

Bevallom már a borítója sem tetszett, ami persze nem Csala Károly hibája, mert ő tulajdonképpen visszaadta a lényeget. Eltévedt könyvet olvastam, aminek szerintem inkább lett volna helye a Delfinkönyvek között, mint a KFK sorozatában.

Mondhatnánk, hogy azért ne olvassunk rossz könyveket, mert sok a könyv, az élet meg rövid… ami igaz is, de, ha nem olvasunk rossz könyveket, akkor honnan tudjuk, hogy amit olvasunk az jó? Olyan nincs, hogy ugyan nem ettem még almát, de nem szeretem az ízét. Tehát néha az olvasó…

Katonatörténetet sokat hallottunk, olvastunk, meséltünk… Igen én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek néhány sör után előjönnek a bakasztorik… néha nem csak a sajátom. Olyan élmény ez még békeidőben is, amit az embernek ki kell mesélnie magából. A háborús…

Nem lepődnék meg, ha az utóbbi idők olvasmánylistája alapján valaki azt gondolná rólam, hogy éppen rákattantam a II. Világháború környéki visszaemlékezésekre, azon belül is a gyerekszemmel írt történetekre. Nem, ez nem az érdeklődési körömet mutatja, hanem a pénztárca…