Egy korábbi bejegyzésben már említettem kedvenc közösségi játszóteremet a moly.hu-t és azon belül egy kihívást, ami szocialista krimik olvasására buzdít. De ezt már említettem a Dögkeselyű, azaz Munkácsi Miklós Kihívás című regénye kapcsán. Most egy kevésbé ismert szerző regénye került a kezembe.

A szocialista krimi kapcsán valami olyasmit írtam, hogy a néphatalmat védő államrendőrség eleinte diverzánsokra és kémekre vadászott, utána már főként műkincsrablókra, meg persze rablókra és gyilkosokra. Lényeg, hogy műben szerepet kapjon a néphatalmat dicsérő, vagy a mocskos imperialistákat, az ellenséget elítélő propaganda.

Persze lehet, hogy Grandpierre Lajos csak számomra ismeretlen szerző. utolsó regénye az Az eltűnt kézirat (Kentaur Könyvek, 1986) egy úgynevezett társadalmi krimi.

Az alapötlet jó.

Egy vidéki múzeumból eltűnik egy - feltehetőleg eredeti - Da Vinci kézirat, a lopással a kézirattal foglalkozó kutatót, Juhos Ritát gyanúsítják, aki éppen úton van Bécs felé. Azaz mégsem, mert Juhos Rita sincs meg. Nem érkezik meg Bécsbe. Később előkerül a holtteste, de a kézirat továbbra sincs meg. A rendőrség nyomoz. A gyanúsítottak köre ötre szűkül. Juhos Rita négy udvarlójára és egy kollégájára, aki kivitte az elutazása reggelén Juhos Ritát az állomásra…

Halkan jegyzem meg, hogy a kiadó ökörsége, hogy aki a fülszöveget elolvasta itt már pontosan tudja, hogy ki is a gyilkos.

Hogy mitől társadalmi ez a krimi?

Attól, hogy a regény főként a csinos, fiatal, értelmiségi özvegy kapcsolati lehetőségeire, problémáira, azaz az udvarlókra, és azok jellemzésére koncentrál.

Közben, mintegy mellékesen arról is beszél, hogy egy nőnek milyen nehéz érvényesülni, még az egyetemi oktatásban is van szereposztó dívány, és hogy a rendőrség ezzel mennyire nem tud mit kezdeni.

Persze ettől még nem lenne igazi szocialista krimi. A propaganda elemeket a szerző a rendőrségi patológus szájába adja.

Pusztulásával nemcsak a szülei, ha ugyan még élnek, érte csapás, hanem az országot, népünket, talán az emberiséget is. A tettes nem csak őt ölte meg, nemcsak meg nem született gyermekeit, hanem a meg nem született gondolatait is meggyilkolta…

Na ettől már tényleg szocialista krimi lett, főleg, hogy ebből az indításból eljut Salvadorig, meg Libanonig.

…a rendőrség nyomoz, aprólékosan kitartóan, amíg csak eljut a gyilkosig. Kapunk némi akciószerűséget, elvégre a nyolcvanas évek közepén jár egy kis autóüldözés a krimi olvasónak.

De mi lesz az eltűnt kézirattal?

Összességében közepes.

Nem mondom, hogy kár volt elolvasni, de nem az a nagy durranás. Grandpierre Lajos nagyobb jelentőséget tulajdonított a társadalmi résznek, mint a kriminek.

Kell valami akciódúsabb ez után az ingerszegény mű után. Mondjuk az új Vavyan Fable.