Tulajdonképpen a legegyszerűbb a tudatlanságom deklarálásával kezdeni, mert a szerzőről azért csak illett volna legalább annyit tudnom, hogy bizony, bizony ő a magyar közélet egyik kuriózuma. Már politikusként. Olyan ember, aki inkább mondott le államtitkári posztjáról, mint az elveiről.

…és akkor bedőltem a címnek, és levettem a KöKi-terminál pangó Nyitott könyvespolcáról. Kezdjük is ezzel. Holnap megnézem a wekerlei könyvszekrényt, mert mára be kellett látnom, hogy a KöKin csak akkor van némi könyv, ha valahol lomtalanítanak. Nem csak a polc kong az ürességtől, mára az…

Szeretek bűnügyi történeteket (magyarul krimit) olvasni. Még akkor is, ha az adott művet éppen szépirodalomnak, és nem kriminek hívjuk.

Van annak valami furcsa bája, hogy azt olvasom, ami másnak nem kell, mert lássuk be, a Nyitott Könyvespolcokra még nem azért kerülnek kötetek, hogy de jó lenne, ha máshoz is eljutna. Pedig… Pedig sokszor olyan könyvek kerülnek a kezembe, amikért kár lenne, ha elfelejtődnének.…

Hegedüs Géza Nem ez a cikk mondatja velem, hogy megszerettem, hanem ez talán azt mutatja meg, hogy miért szerettem meg...

Mikkamakka, Szegény Dzsoni, Berzsián, Dömdödöm, Brcukner Szigfrid… és még nevek tucatja futott át az agyamon, amikor leemeltem a nyitott könyvespolcról. Mondjuk Illés Ézsiásra, meg Simfre is nem gondolhattam. Őket nem ismertem.

Nem állítom, hogy nem bennem van a hiba… elvégre egy regény, egy irodalmi alkotás befogadása, az sok mindenen múlik. Bár az azért sokat számít, hogy jól van-e megírva.

Egy kisfiú, a Zsolti öngyilkos lesz egy kedd délelőtt… szomorú eset. Mondhatnánk, hogy értelmetlen, meg érthetetlen, hiszen még csütörtök este minden rendben volt vele, minden rendben volt körülötte. Csak a közben eltelt négy nap alatt történtek bizonyos dolgok… Az az…

Azt hiszem ez lett volna a nagy mutyikönyv… vagy valami hasonló. Híres magyar csalások, vagy legalább a szocialista összeköttetés vámszedői… de nem lett. Nem tudom, hogy annak idején Szekeres Károly bíró úrelvtárs könyvei mennyire voltak népszerűek a bűnügyi történetek…

Kezdhetném azzal a talán tőlem is elhangzott kijelentéssel, hogy „A fiúk nem olvasnak pöttyöst!” Ez azért nem olyan evidencia, mint a „fiúknak fütyijük  van…” kezdetű.  Mondjuk én tényleg nem sok a lányoknak szánt pöttyöst olvastam, ezzel szemben a fiúknak szánt csíkosból se többet.