Van ez a Lux Péter, egykötetes szerző. Írt egy krimit 1987-ben. Aztán se híre, se hamva. Úgyhogy erős fenntartásokkal kezdtem el olvasni. Gondoltam, íme, egy újabb gyenge szocialista krimi, de rossz krimit azért kell olvasni, hogy a jót meg tudjam becsülni. De Lux Péter jó!
Nehéz lehet a sorozat szerkesztők élete. Itt van például az Európa Vidám könyvek sorozata, ami elképzelésem szerint olyan, aminek (ha nem is kilenctől kilencvenkilenc éves korig) mindenkit szórakoztatnia kellene. Ennek meg is felel a sorozat jó néhány szerzője, de…
Balogh Öcsi, Kököjszi és Bobojsza, Csilicsala bácsi… szerettem őket [Mondjuk, Balogh Öcsit nem mindig. Már, ha jól emlékszem.]
Gyakorlatilag felsoroltam mindent, amit Török Sándorról tudtam. Tulajdonképpen, amikor elkezdtem az A kisujjamból szoptam (Magvető, 1968) című…
Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki rendszeresen megfogadja, hogy egy kötetben kiadott humoros írásokat a büdös életben nem fog olvasni. Meg abban sem én vagyok az egyetlen aki, a fogadalmait megszegi.
Tisztességes krimiben van legalább egy hulla. Vagy legalább egy gyilkossági kísérlet. No de, egy krimi paródiában? Oda is kell?