Ez még mindig a 2009-es olvasónaplószerűség… Ha több könyve kezdtem volna bele – amilyen szerencsém volt februárban – ez lett volna a mellényúlások hónapja. Azt hiszem az elhúzódó takonykor az oka, vagy a „recepció, meg a váltság”.

Könyvek könyvek, könyvek. Olvasónaplót kéne írni... Csak hogy lássam, hogy mégis mikor, mit mennyit... Körülbelül ezek voltak a vezérlő gondolatok 2009-ben. Ebből lettek a havi összefoglalók, utána meg a könyvenkénti bejegyzések... végül az önálló blog. Ez. Most átmentem…

Persze mindenkinek más-más jut eszébe egy-egy korszakról, de, ha a Rákóczi szabadságharcról van szó, akkor szerintem Eke Máté, azaz az A Tenkes kapitánya majdnem mindent visz. Az ismertséget mindenképpen. Viszont itt van nekünk egy másik Eke, a Mihály, Hollós Korvin Lajos hőse.…

E könyv olvastán jutott eszembe valami román málna brandy, ami - bár mindössze fél liternyi volt - egy tíz napos ivászat sátorozás végére sem bírt elfogyni, holott napi egy liter zalai vegyigyümi [méghozzá a legkommerszebb, bizonyítandó az ifjúság igénytelenségét] fogyott el alapként… és az ötödik…

Kicsit bajban vagyok, én úgy emlékszem, hogy a hetvenes évek kamaszai határozottan jó helyzetben voltak, vagy inkább voltunk olvasnivaló tekintetében, és itt most kifejezetten arra gondolok, hogy ebben az időszakban sok hazai regény jelent meg „rólunk”, azaz olyan művek születtek…

Negyvenkettő, ez lenne ugye az élet értelme (is), meg… most már ennyi könyv jelent meg Magyarország legnépszerűbb krimiírónőjétől.

Ha azt a szót hallom, hogy munkaszolgálat, elhurcolt emberek jutnak eszembe… Pedig nem egészen úgy kezdődött. Félreértés ne essék, ez a sztori eredetileg valami ésszerűnek indult, aztán jött a második zsidótörvény…

Mondhatni klasszikus klisé – filmen, rajzfilmen mindenképpen - a test, vagy tudatcsere, ami elsősorban humorforrás, cseréljen testet anya és lánya, vagy éppen szegény és gazdag, vagy fekete és fehér. Én, mondjuk a mai napig nem jöttem rá, hogy mi a különbség a testcsere és a tudatcsere között…

A világon az egyetlen őszinte dolog a halál - mondja J. Nagy, az író. Meg előtte azt is, hogy ez - mármint a halála – élete első olyan munkája, amiben nem kellett hazudnia. Örkény István kisregénye a "Rózsakiállítás" (Szépirodalmi, 1979) szokás szerint a nyitott…

Napok óta azon gondolkodom, hogy milyen a felnőtté válásról szóló ütős művet olvastam. Amit például felkap egy nemzedék, ami divat lesz… vagy botrány. Vagy valami ilyesmi. Ott van Loetól a Naív.Szuper!, azt tavaly tavasszal olvastam, és azért annyira nem jött be. Még talán…