A veréb ugrál
2014. augusztus 21. írta: regulat

A veréb ugrál

Napok óta azon gondolkodom, hogy milyen a felnőtté válásról szóló ütős művet olvastam. Amit például felkap egy nemzedék, ami divat lesz… vagy botrány. Vagy valami ilyesmi.

veréb.JPGOtt van Loetól a Naív.Szuper!, azt tavaly tavasszal olvastam, és azért annyira nem jött be. Még talán Zsadan regénye a Depeche Mode

De hazai szerző? Talán Kolozsvári Grandpierre Emiltől a Fekete bula, igaz, az hatvanas évek és csak egy novella, mait a szerző paródiának szánt, csak az olvasók nem értették az iróniát… meg aztán, bár Kolozsvári állítólag nagyon szerette a fiatalokat és értette is a nyelvüket, nem írta bele magát.

Talán még Gerlóczy Igazolt hiányzás-ára hittem, hogy valami olyasmi lesz....

Pedig biztosan van olyan hazai szerző, aki valami jót és időtállót hozott össze a felnőtté válás rögös útjáról.Csak valahogy én maradtam le róla annak idején...

Például, ha hinni lehet a pletykának, a maga idejében jó úton járt a kultuszművé váláshoz Bólya Péter önéletrajzi alapokkal bíró kisregénye egyetemi éveiről, A veréb századik lépése (Magvető – RakétaRegénytár, 1979). Ez a könyv állítólag kézről kézre járt. Meg aki egyszer kölcsönadta, az ritkán kapta vissza… Nem gondoltam volna. Legalábbis akkor, amikor a nyitott könyvespolcról elhoztam.

Rövid történet. Szerelemmel, drámával… nagy utazással. Ébredéssel.

Kezdődik 1963 szeptember 13-án (ez is hatvanas évek...), amikor Berecz László elsőéves orvostanhallgató megérkezik a SzOTE kollégiumában, hogy… hogy orvos legyen? hogy felnőtté váljon? hogy… hogy megkeresse azt a valamit, amit útnak hívnak.

Útkeresés, kocsmák, nők…

Fél évszázad távlatából, mintha csak a részletek változtak volna. Mások a kocsmák nevei, mások a technikai eszközök… de van egy olyan érzésem, hogy az emberek, a problémák nem változtak.

Mint ahogy változatlan a címben megfogalmazott kérdés, hogy meddig lehet ugrálni másnak lenni? Hányat lép egy veréb egy esztendőben, kapja a „tréfásnak” szánt találós kérdést László, amire azt válaszolja, hogy százat.

Mert ő, az ő verebe nem ugrál ahogy mások fütyülnek, mint a többi, hanem lép.Pont százat egy esztendőben.

Mert az ő verebe más. Egyéniség.

Aki azzal ugrál, hogy lép. [Csodálatos egy képzavar.]

De azt már ő is sejti, a kisregény végére tudja is, hogy a századik lépés után kénytelen ugyanúgy ugrálni, mint a többiek.

Erről mesél Berecz László elsőéves orvostanhallgató a naplójában, és Mikes Kelemennek címzett leveleiben.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr46622303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása