Negyvenkettő, ez lenne ugye az élet értelme (is), meg… most már ennyi könyv jelent meg Magyarország legnépszerűbb krimiírónőjétől.

Nem véletlen, hogy a moly.hu olvasóközösség tagjai Vavyan Fable négy könyvét is „beszavazták” a száz legjobb(an kedvelt, már az olvasók által) krimije közé. Az sem véletlen, bármennyire nem tetszik a rajongóknak, hogy mind a négy kötet ún. korai munka. A Halkirálynő sorozat első, harmadik és negyedik kötete. Hogy négyet mondtam? Nos igen, a 58. és a 95. helyen ugyanaz a kötet áll, csak más címmel.

Kezdtem ezt ilyen bonyolultan azért, hogy megmagyarázzam, hogy miért is olvastam el a Holt volt, holt nem volt… (Banyamese) című (Fabyen, 2014) kötetet, amikor a legutóbbi két kötettől sem voltam elragadtatva (Tündérlovaglás, Barbárság tengere). Annak idején nagyon magasra rakta a lécet…

Kaptunk tőle Denisa Wry személyében egy jó humorú, vagány nyomozónőt… nem, nem afféle Görbe Linda Nóra (lejjebb kép róla, ha valaki nem emlékezne rá), sokkal… izé... tökösebb. Azokra a krimikre szoktam volt mondani, hogy aszfalt, vagy flaszterszagúak voltak.

Minden egyes, azóta megjelent Fable kötetben, azt a hangulatot keresem. Oszt néha közelebb kerülünk, néha nem. Ez a kötet nem a hozzám hasonló régi olvasóknak szól. Nekünk csak beszól... a végén, hogy ha nem tetszik...

Szóval ez a kötet az új rajongóknak szól, akik ezt a vonalat ismerik, szeretik. Meg azt a stílust, amit nemes egyszerűséggel Fablesynak szoktak nevezni, azaz valahol a mese, a fantasy, meg egy jól sikerült trip között van. Olyan

- A francba a tablettáiddal, kicsim! Láttad azt a bazi nagy sárkányt a konyhában?

Akik ezt szeretik, azok tökéletesen ki vannak szolgálva, van benne némi akció, némi mese, némi romantika, némi humor (nekem spec nem jött át, de ez magánügy), némi irónia. Mindez tökéletesen elosztva, szinte patikamérleggel adagolva.

Valószínűleg, ha most találkoznék először vele, szeretném. (de volt előtte negyven...)

Ad hozzá, némi bölcseletet, némi erkölcsi útmutatást, némi iróniát egy-egy bosszantó jelenséggel kapcsolatban.

Az új hősnő Samira (tulajdonképpen csak abban különbözik Denisatól, hogy másképp hívják, meg nincs jelvénye) szerethető, a hős, a furcsa nevű Casablanca, a szabadságon lévő állatgyógyász, szintén. Lesz benne esküvő, karácsony, szülés, és vidéki szálloda. Azt hiszem a szülés még nem volt. Vagy csak nem emlékszem. Mondhatni, tökéletes Vavyan Fable stílusparódia lenne, ha más néven írta volna.

Lesznek ugye kifigurázott tapló pasik, kapnak a nők is… szinte minden korosztály. Különösen a madonna komplexusos anyák, az anyósok… ok, azért néha nagyon is bólogattam, ha nem is tudtam felröhögni, pedig a fülszöveg megígérte.

A háborús, diktatúrás bűnökkel kapcsolatos véleményének a felvállalásáért, meg egyenesen respect!. Félreértés ne essék, Vavyan Fable nem válogat nem egy izmust ítél el, hanem mindet, amely nevében embereket öltek, nyomorítottak, kiraboltak.

Az ilyen megnyilatkozásokat már régóta hiányoltam a regényeiből.

A középszer folyamatos ekézése, viszont… már éppen azt vártam, hogy valéamelyik hőse megtalálja valamelyik kötetét és felolvas belőle.

És az új korhoz híven az új kötetben is a fejezetcímek napicolelhoravecz jellegű „idézetgyűjtemény” kellenének hozzá szép képek, úgy sokkal FB pozitívabb lenne.

Az is becsülendő, hogy ismét mellőzésre került az erdőmezőkispatakmadártrilla óbejó, meg a mezítláb a fűben, és szőrén a lovon… pedig ugye, most sem nagyvárosban, hanem egy nagyobbacska szigeten játszódik a történet, hol hely is van meg ló is. Mondjuk kispatakra nem emlékszem. De van lagúna…, meg barlang. Szóval annyira nem disneyrózsaszín akcióázás.

Komolyan, az újdonat rajongók szeretni fogják, a régebbiek véleménye meg fog oszlani. Van, aki bízik benne, hogy kedvencelt írónőjük végre visszafejlődik, van, aki megfogadja, hogy ez volt az utolsó, de meg fogja venni a következő kötetet is. Mint én.

Elvégre az lesz a 42…