Szorbok. Nem szerbek, hanem szorbok. Először azt hittem, hogy az az o betű csak egy nyomdahiba a fülszövegben. Mindenesetre hazavittem a könyvet. …és félretettem. Úgy kellett volna hagyni.

Világ életemben humán beállítottságú voltam. Talán ezért is van az, hogy nem nagyon tud lekötni a tudományos-fantasztikus irodalom hard-nak nevezett ága, a technikai, technológia problémák felvetése, és azokra a megoldáskeresés. Én szívesebben maradok a társadalomtudományi problémáknál. Most mégis…

Furcsa. Valószínűleg ez a bejegyzés is más lenne, ha a könyv elolvasása és a poszt megírása között nem születik egy törvény egy egyetem ellehetetlenítéséről. Ha nem vagyunk egy olyan leszámolásnak a történelmi tanúi, amikor a párt a korábbi mecénásai ellen fordul… de ez csak a másik olvasat.

Azzal hogy egyre több tudományos fantasztikus (magyarul sci-fi) fordul elő az olvasmányaim között nem voltam, és valószínűleg nem is leszek a műfaj alapos ismerője.

Szerencsére, az hogy egy könyv díjat nyert, még nem kel szeretni. Ez különösen igaz manapság a "ki tudja jobban aktivizálni a rajongótáborát" jellegű díjak esetén, de lássuk be, az avatott ítészek által osztogatott díjak sem mindig egyeznek a népítélettel, bár gyakran befolyásolják azt.

Az ízlés a korral változik. Például, ahogy emlékszem, és szerettem a magyar Dzsémszbond, azaz a Hód történeteket. Volt bennük valami… valami könnyed s szórakoztató. Ezt az érzést keresem most az újraolvasások során.

Pokolra fogok jutni. Megint szocialista krimit olvastam és jól szórakoztam… reménytelen vagyok.

Mondhatnánk, hogy azért ne olvassunk rossz könyveket, mert sok a könyv, az élet meg rövid… ami igaz is, de, ha nem olvasunk rossz könyveket, akkor honnan tudjuk, hogy amit olvasunk az jó? Olyan nincs, hogy ugyan nem ettem még almát, de nem szeretem az ízét. Tehát néha az olvasó…

Ritkán olvasok életrajzot. Önéletrajzot még ritkábban. De néha becsúszik… Most például a cím, az első mondat azt az érzést keltette, hogy ez bizony kalandregény lesz… Hát megélni biztosan kaland volt. A Karib-tenger gyönyörű szigetei között, azon a ponton, ahol az…

Katonatörténetet sokat hallottunk, olvastunk, meséltünk… Igen én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek néhány sör után előjönnek a bakasztorik… néha nem csak a sajátom. Olyan élmény ez még békeidőben is, amit az embernek ki kell mesélnie magából. A háborús…