Megint krimi. Tulajdonképpen klasszikus és ezen meg is lepődtem, ugyanis én valahogy besoroltam Ruth Rendellt a nem hagyományos krimi szerzők közé. Ha meglátom a nevét valami thrillert várok beteg elméjű főszereplővel. Igazából nem is értettem, hogy mit keres a krimi írók között.

anMost viszont a kezembe került az egyik első regénye,az A festett ördög (Európa – Fekete könyvek, 1983).

Ez bizony klasszikus krimi. Van egy nem is annyira rejtélyesnek tűnő haláleset, némi kétely, és egy lelkiismeretes amatőr, esetünkben orvos és nem magánnyomozó, aki addig-addig kapargatja a felszínt… amíg ki nem deríti, hogy ez bizony gyilkosság volt.

Mondjuk a felvezetés, ami kell a gyilkosság megoldásához, eléggé thrilleresen indul… hogy aztán belecsöppenjünk egy kisvárosi környezetbe, egy afféle lakóparkba, ahol jobbára mindenkinek van oka utálni a későbbi áldozatot. Na jó nem mindenkinek, de majdnem.

Aztán jön a végzetes születésnapi party, ahol az ünnepeltet összecsípik a darazsak és másnapra meghal… Baleset, mondhatnánk, de valami nem gömbölyű... ezt érzi orvos főhősünk is.

Különben az a furcsa, hogy emlékeim szerint magát a regényt nem olvastam, mégis nagyon gyorsan megvolt a fejemben, hogy ki a tettes és hogyan tette el láb alól a közutálatnak örvendő ünnepeltet, Patrick Shelbyt.

Biztos, hogy láttam már filmen a módszert… annyira triviális.

Sovánka, mondtam rá első blikkre, pedig nem az. Csak korai mű. Itt még nem alakult ki a stílusa.

Nem is ezért érdemes ezt a krimit elolvasni.

Egyrészt érdemes elolvasni a kisvárosi, lakóparki környezet, azaz a szereplők miatt. Valahogy végig az volt bennem, hogy ezekből a szereplőkből akár Updike is dolgozhatna, bár az biztosan vaskosabb regény lenne. Magánbűnök tárháza… rejtett és felvállalt érzelmek, indulatok.

Másrészt azért, mert ebből a regényben már ott van, a későbbi, a híressé vált (pszicho)thrillerszerző. A lélekbúvár. Csak itt még nem megy a borzongatás olyan mesterfokon. Azt hiszem erre mondják, hogy még csak ösztönös, ami később tudatossá válik. Itt még érződik a klasszikusok, de leginkább Poe és Christie hatása.

Szóval jó ez a krimi, különösen azoknak, akik kedvelik a kisvárosi hangulatot, a kisvárosi gyilkosságokat.

Meg ajánlanám a Gyürk Sarolta rajongóknak, ugyanis nekem meggyőződésem, hogy a hazai krimiírás egykori nagy ígérete, erősen Ruth Rendell epigon, akinek nem volt elég ideje megfejlődni ezt az állapotot.