Megint krimi. Tulajdonképpen klasszikus és ezen meg is lepődtem, ugyanis én valahogy besoroltam Ruth Rendellt a nem hagyományos krimi szerzők közé. Ha meglátom a nevét valami thrillert várok beteg elméjű főszereplővel. Igazából nem is értettem, hogy mit keres a krimi írók között.
Lassan tíz éve, hogy rácsodálkoztunk a skandináv krimire, mintha az valami újdonság lenne, mintha az a semmiből tűnt volna fel, holott, itt volt már az korábban is, csak valahogy nem vettük észre. Talán nem volt, ami felhívja az olvasó figyelmét.
Az idén ez lett a tizenharmadik. Már krimi, amit elolvastam, és bizony mindegyiket a múlt század második felében adták ki. Jó, ez kicsit durván hangzik. Bár igazából ez a kilencvenes éveket megelőző könyvkiadást takarja.
Nem, most nem szocialista krimi került sorra, hanem egy…
Rendhagyó leszek. Azaz, hogy dehogy leszek rendhagyó, hiszen általában nem a könyvről írok, hanem arról, hogy mit hozott elő belőlem. Ha úgy tetszik rólunk (rólam és a könyvről) írok. Csak ez…