Megint krimi. Tulajdonképpen klasszikus és ezen meg is lepődtem, ugyanis én valahogy besoroltam Ruth Rendellt a nem hagyományos krimi szerzők közé. Ha meglátom a nevét valami thrillert várok beteg elméjű főszereplővel. Igazából nem is értettem, hogy mit keres a krimi írók között.

Nem szeretek elmebetegek bőrébe bújni. Viszket. És egy jó író eléri azt, hogy az olvasója belebújjon a hősének a bőrébe…

A krimit szeretem, a rémtörténeteket nem. Írhattam volna thrillert is, meg horrort is… de voltaképpen nem a műfaj a lényeg, hanem hogy nem szeretek félni. És nekem teljesen mindegy, hogy filmen, a tábortűz mellett, vagy könyvben akarják rám a frászt hozni. Leginkább nem kérek belőle. Aztán van, hogy…