Hogy ki az a Colette Lambert? Nem hallottál még róla? Ő amolyan francia Miss Marple akar(na) lenni… vagy legalábbis rá lehetne húzniezt a jelzőt, mert nő, mert nyomoz, mert… talán miss Marple példa volt az író számára, de Colette Lambert nem miss Marple.

Egyébként Colette Lambert azon kevés esetek egyike, amikor dicsérem azt a kiadói gyakorlatot, ami a krimik terén egyértelműen jellemezte a szocialista könyvkiadást, hogy egy sorozatból, csak egy, vagy két kötetet mutat meg csak az olvasónak. Ez sokszor csalódást kelt, ha olvasnánk még többet a sorozatból….

Az Európa Kiadónak volt egy rövidéletű krimisorozata a „Baglyos könyvek”. Nem igazán találok adatot, hogy hány könyv jelent meg a sorozatban, de az biztos, hogy a Fekete-könyvek megjelenése leváltotta a baglyot.

Ebben a sorozatban jelent meg Raymond Las Vergnas professzortól az A Niagara-rejély (Európa, 1958).

Ez lenne a Collete Lambert első esete, a sorozat nyitó kötete. Ezt azért is hangsúlyozom, mert az utolsó mondat alapján ez bizony tudatos sorozatnak indult.

…és Colette Lambert igyekszik majd elfelejteni első gyilkosát.

Még néggyel találkozott.

Az a nagy büdös helyzet, hogy Las Vergas professzor pont annyira Agatha Christie, mint amennyire a hősnője miss Marple. Ez egy közepes krimi, amolyan esős napokra kirándulóhelyen, ahol a szállodai szobában csak az olvasás marad.

Van ez a butácska, harmincas özvegy, aki elkíséri a professzor bátyját amerikába, és egy kiránduláson, mint ad isten, pont egy honfitársnője hullájába botlik. …és nyomozni kezd. Mert kíváncsi, mert unatkozik, mert kotnyeles... és mert az író mindent megtesz azért, hogy nyomozhasson.

De valójában a lényeg, nem a nyomozás, hanem, hogy a Las Vergnas professzor az amerikai életformáról írhasson, no meg az amerikai francia kolóniáról.

Természetesen ehhez megfelelőnek látszik a harmincas, felszínes, szürke, özvegy húg, aki igazából nagyon szeretne egy új férjre szert tenni, vagy legalább egy szeretőre… Mert, mint Colettel mondatja

Mi az, hogy „tisztességes asszony”? Az olyan asszony, akinek nem volt alkalma vagy nem volt bátorsága, hogy ne legyen tisztességes.

Próbálok valami érdemet felsorakoztatni a mű mellett, de nem megy. Szürke, mint a hősnője.

Tipikusan az a mű, ami valószínűleg ötletnek sokkal jobb volt, mint amilyen a megvalósítás lett. Amolyan tizenkettő egy tucat, aminek mára az egyetlen érdekessége, a fordító nyelvhasználata, amikor olyan szavakat ír le, hogy próbakisasszony.

Azt hiszem krimiolvasóként hálás lehetek az Európa kiadónak, hogy csak megmutatta Colette Lambertet, hogy tudjam, mire nem vágyom. Elvégre van sok jó krimi, egyéniséggel bíró nyomozókkal.

Közepes munkára szerintem a három csillag kimondottan dicséret.