A jók megeszik a cápát
Thomas Mayne Reid: A tenger fogjai
Regény fiúknak
Bodó Géza: Barlang a szigeten
Tudjuk, de nem beszélünk róla
Jeremí Taylor: Bolygófalók
Kamasz-panasz
Padisák Mihály: Kanóc, az emberszelidítő (Kanóc 2.)
Kamaszként szertettem hús-vér kamaszokról olvasni. Olyanokról, akik ott lehetnének akár a szomszédban, akiknek hasonló problémáik vannak, akik egyszerre jók, és rosszak. Akik gyerekek. Ezért szerettem a Pál utcai fiúkat, a repülő osztályt, a szigeten nyaraló srácokat… és ezért utáltam a gyerekbőrbe…
Gyújtani kell a tüzet
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Az író is volt gyerek
Tatay Sándor: Meglepetéseim könyve
Az író is volt egyszer gyerek. Állítólag… Pontosabban minden író volt gyerek, csak nem mindegyik ír róla. Szerencsére. Mondom én, akinek eleve kettős érzései vannak az önéletírásokkal, a múltat „megszépítő” vagy inkább valamiféle patinával bevonó idővel… az egymáshoz lazán kapcsolódó ködös képekkel.