A sorsot nem lehet becsapni. Valami ilyesmi jut eszembe állandóan, aztán megáll a kezem a billentyűk fölött, mert valahogy az istennek sem akarnak összeállni a mondatok. Az a nagy büdös helyzet, hogy Jean Bruller (avagy Brüller János, mert mint tudjuk, valahol mindenki magyar, ő meg az apja révén…
Vannak könyvek, amiket az ember olvasás közben megszeret, és mégsem tud utána írni róluk… már, ha nem a történetet akarja a saját szavaival elmesélni. De az a fülszövegírók feladata… Van itt egy szokatlan II. Világháborús lengyel regény. Pedig még partizánok is vannak benne…
Ez a blog, nem győzöm hangsúlyozni, nem könyvismertetőket, nem recenziókat, nem könyvajánlókat tartalmaz (bár néha úgy tűnik), mégis a könyvekről szól. Ez egy egoblog. Leginkább valami sajátos reflexiók gyűjteménye. Itt van például a most következő könyv.
Éveken, évtizedeken át szeretőknek lenni furcsa formája a létezésnek. Tulajdonképpen racionális aggyal érthetetlen állapot. Pedig bármilyen kapcsolatba bele lehet szorulni.
Elképzelni sem tudom, hogy valójában, hogy lehetett túlélni a túlélést. Na jó, ez így hülyén hangzik. Az van, hogy a harmadik olyan regénybe futok bele, aminek a hősnője holokauszt túlélő, és a regény nem magáról a túlélésről szól, hanem a trauma feldolgozásáról, vagy inkább…
Rájöttem, hogy szeretem a rémtörténeteket. Nem, nem a horrort. Nem a kísértetekről, a vámpírokról, vérfarkasokról… és hasonló lényekről szólókat, hanem az emberi lélek sötét bugyrait bemutatókat. A rémes történeteket.
Az ember már csak olyan, hogy sokszor a legszívesebben ott hagyná azt a szart, amit társadalomnak hívnak. Remetének állna, vagy legalábbis valami hasonló megfordul a fejében. Nem új a gondolat, könnyű ilyen írásokba belefutni.
Vannak könyvek, amikről sokat hall az ember, de valamiért kimaradnak. Én például nagyon sokáig kerültem az 1956-tal foglalkozó könyveket. Valahogy úgy éreztem még a nyolcvanas évek közepén is, hogy egyrészt túl közeli múlt, másrészt nem hittem benne, hogy akik ebben a témában megjelenthetik a…
Van olyan, hogy tényfeltáró, meg oknyomozó regény. De vajon van-e olyan, hogy pletykaregény? Mert hirtelen nem jut jobb szó eszembe annak a meghatározására, hogy mi is ez a könyv.
Szerintem már soha sem leszek jó olvasója Szabó Magdának. Ha belekezdek egy általam még nem ismert történetébe, akkor először is elzárom a késeket. Biztos, ami biztos.