Mert rohad… Mert az egész demokrácia egy nagy átverés, és valójában csak egy maréknyi hataloméhes csoport ármánykodása.

Hogy ki az a Colette Lambert? Nem hallottál még róla? Ő amolyan francia Miss Marple akar(na) lenni… vagy legalábbis rá lehetne húzniezt a jelzőt, mert nő, mert nyomoz, mert… talán miss Marple példa volt az író számára, de Colette Lambert nem miss Marple.

Egy jó cím elad egy könyvet, egy cikket, egy posztot… Én például nem tudok jó címet adni. Legutóbb azt írtam, hogy mostanában két olyan könyvet is olvastam, aminek a címe már évek óta ott ragadt az agyamban. Amiről most szó lesz, arról azt gondoltam, hogy amolyan romantikus izé… ezért is halogattam.…

Sokszor morogtam már a hazai szocialista éra azon krimi kiadási gyakorlatán (gondolok itt a Magvető Albatrosz sorozatára, és az Európa Fekete könyvek sorozatára), hogy a legtöbb esetben csak elhúzták a mézesmadzagot a rajongók előtt.

Állítólag (nem én mondtam, valahol hallottam) kell ahhoz némi perverzió, vagy inkább mazochizmus, hogy a néhai Szovjetúnió íróinak a szocialista érában kiadott könyveit olvassa az ember. Különösen igaz ez az egyébként itthon és a nagyvilágban kevéssé ismert írók műveire.

Ilyenkor kéne azzal kezdeni, hogy hát izé… de ugye háttal nem kezdünk mondatot. Így próbálok valamit írni egy könyvről, amire azt nem mondanám, hogy szóra sem érdemes, de mégis olyan semmilyen volt nekem.

A sorsot nem lehet becsapni. Valami ilyesmi jut eszembe állandóan, aztán megáll a kezem a billentyűk fölött, mert valahogy az istennek sem akarnak összeállni a mondatok. Az a nagy büdös helyzet, hogy Jean Bruller (avagy Brüller János, mert mint tudjuk, valahol mindenki magyar, ő meg az apja révén…

Mondanám, hogy klasszikus krimi rajongók előnyben, hiszen a könyv, amiről épp szó van elvileg a kettesszámú brit krimi szerző első könyve. Jó, mondjuk, én ezt a kettest vitatnám, akkor hol van Sir Arthur? Mert az egyes az egyértelműen Agatha néni.

„Lent délen édes éjen édent remélsz”… Aztán kiderül, hogy amit kapsz az a Southern Ghotic, avagy az amerikai új gótika. Shazbat! Na, ebből pont az édes éjen remélt éden hiányzik.

Megint krimi. Tulajdonképpen klasszikus és ezen meg is lepődtem, ugyanis én valahogy besoroltam Ruth Rendellt a nem hagyományos krimi szerzők közé. Ha meglátom a nevét valami thrillert várok beteg elméjű főszereplővel. Igazából nem is értettem, hogy mit keres a krimi írók között.