Nehezen született ez a bejegyzés, mert milyen címkét lehet ragasztani három olyan kisregényre, ami szerkezetét tekintve mégiscsak krimi, de valahogy mégsem az. A többségi javaslat szerint nevezzük őket bűnregénynek… már, ha egyáltalán kell címkézni.

Ha jól emlékszem két dolog miatt kezdtem szocialista krimiket olvasni. Az egyik, a hír, hogy Rubin Szilárd 1973-as kémregényét 2013-ben kiadta a német Rohwolt kiadó, a másik, egy 2010-es interjú, amire ennek a hírnek kapcsán bukkantam rá, és amiben Kondor Vilmos a magyar krimiirodalom…

Ha jól sejtem, a legtöbb krimi rajongó olvasási kedvét az a jelzős szerkezet, hogy román krimi, még annyira sem hozza meg, ha azt írnám, hogy szocialista krimi. Pedig egy alapvetően jó, a nyolcvanas években íródott, de mégsem szocialista krimi akadt a kezembe. Az, hogy vannak…

Megint krimi. Vannak a műfajnak olyan darabjai, amik valahogy annak idején (már amikor tizenévesen, nagy mennyiségben olvastam bűnügyi történeteket) nem fogtak meg. Ennek elsődleges oka rendszerint, vagy az író igénytelensége, vagy a főhős szimpatikusságának a hiánya volt. Az előbbi egyszerűen…

Nyár, hőség… én még az a generáció vagyok, amelyik a strandon olvas. meg az is, ahol a nyaralóban a polcon az agyonolvasott Albatrosz (Magvető ’63-’97) és a Fekete (Európa ’68-’90) könyvek, a hazai könyvkiadás két kitűnő krimi sorozatának példányai dominálnak. Mert a…

Valamikor úgy 1987 nyarán éppen Vácott múlattam az időt az MN 2164, vagy akkor már MN SIHKK nevezetű üdülőtelep K betűvel jelzett századában, amikor jött az elhatározás, hogy én márpedig skandináv krimit fogok olvasni. A baj csak az volt, hogy a fogalom, már az, hogy skandináv…

Valahogy úgy kezdődött, hogy pakolásztam, rendezkedtem a könyvespolcon. Ilyenkor a nem saját könyvek között néha rácsodálkozok egy-egy szerzőre, hogy ez meg mégis ki a bánatos lótüdő lehet. Mert például ki a bánat az a Körmendi Ferenc? Van itt nekije' egy vastag, és dedikált könyve.