Nem tudom, hogy a világ más tájékán született sci-fikre jellemző volt-e valamikor az, ami az államszocialista rendszerek ilyen irodalmában tetten érhető, azaz a jövőbe helyezett korrajz, ahol a műfaj csak amolyan díszlet. Körítés.

Ha ma(!) beütöm a moly.hu könyves közösségi oldal keresőjébe a nevét, akkor azt az eredményt kapom, hogy íróként 692 könyv esetében jegyzik, fordítóként további 60 mű kötődik a nevéhez. Lássuk be, ez iszonyatos mennyiség… ahhoz, hogy egy ember… még akkor is, ha az illető elmúlt hetven éves.

"Melankolikus parabola" – mondta a szerző a művéről... Én inkább disztópiának mondanám, s azon csodálkozom, hogy harminc évvel a megjelenése után, a legvidámabb barakkban kiadták. Bár a franc se tudja, de valamiért akkoriban szerettük azt hinni, hogy a diktatúra, az valami más...

Bevallom már a borítója sem tetszett, ami persze nem Csala Károly hibája, mert ő tulajdonképpen visszaadta a lényeget. Eltévedt könyvet olvastam, aminek szerintem inkább lett volna helye a Delfinkönyvek között, mint a KFK sorozatában.

Azt hiszem, egy fordító sohasem tudhatja, hogy egy szójátékot fordítania kell vagy átültetni valami olyasmire amit a fordító ismert. Talán marketing szempontból jobb olyat adni, ami megszólíthatja a befogadót, ami felkeltheti az érdeklődését, így történhetett, hogy a "bátor Légyhogy" nevét Csoma…

Biztos bennem van a hiba, hogy az esőáztatta éjszakák képéhez számomra Humphrey Bogart képe társult. Mondjuk kalap nélkül… de fekete-fehérben.