Az átlagos magyar krimi olvasónak nem sokat mond például  A. A. Fair neve. Mondhatnám azt is, hogy az illető úrnak, vagy hölgynek (úrnak) nem jelent meg műve magyarul, ami persze nem igaz. Az viszont tény, hogy anno a Magvető nem kísérletezett egy ismeretlen álnév bevezetéséve, hanem a szerző…

Ritka, hogy egy posztban idézek a műből. Olyan meg még tán nem is volt, hogy idézettel nyitok (már a felvezetés után), mert ugye ezek az irásocskák, nem recenziók. Ez egy egoblog, azaz amolyan én és a könyv bejegyzések születnek. Ha valamelyiknek recenzió íze lenne, az bizony azt jelenti, hogy…

Bár a teljes Gardner-i életmű, a maga nyolcvannégy Perry Mason történetével, fordításban nem érhető el. Így is bőven akad olvasnivalója a krimikedvelőknek.

Ugrálok az időben, pont úgy ahogy a hazai kiadók tették, amikor ötletszerűen jelentettek meg műveket a Perry Mason univerzumból. Bár feltehetőleg időrendben olvasva szépen kirajzolódna a figura fejlődéstörténete, de így legalább van mire rácsodálkozni.

Az utóbbi időben sok krimit olvasok. Teszem ezt azért is, mert a hetvenes-nyolcvanas évek könyveihez aránylag könnyen és mindenképp pénztárca takarékos módon jutok hozzá. No meg azért is, mert ott a két legendás sorozat (ma tán nincs is ilyen) az Albatrosz könyvek (Magvető), és a Fekete könyvek…

A jó ügyvéd krimiben, mint ahogy egyszer már írtam a tárgyalóteremig sejt az olvasó dolgokat, de van olyan csavar, ami csak is ott derülhet ki.

Mert Perry Mason gyilkosság nélkül olyan, mint a Dallas Jockey nélkül…

Az E. S. Gardner életmű majd kilencven Mason krimit számlál. Bár ennek csak a fele jelent meg magyarul, azért nem kis feladat lenne egy Perry Mason összes olvasás. Nem, nem szándékozom ilyet, de az érdekel, hogy Masonben mi a nagy durranás.

Persze, hogy olvassunk krimit. Régi krimit meg kiváltképp, mert különben sohasem jövünk rá, hogy a nagymami már nem látott élő dinoszauruszokat, és lánykorában nem lovas futár vitte váltott paripákkal a postát.

Megint krimi. Vannak a műfajnak olyan darabjai, amik valahogy annak idején (már amikor tizenévesen, nagy mennyiségben olvastam bűnügyi történeteket) nem fogtak meg. Ennek elsődleges oka rendszerint, vagy az író igénytelensége, vagy a főhős szimpatikusságának a hiánya volt. Az előbbi egyszerűen…