A jó ügyvéd krimiben, mint ahogy egyszer már írtam a tárgyalóteremig sejt az olvasó dolgokat, de van olyan csavar, ami csak is ott derülhet ki.

Igaz, ezt a véleményemet a műfaj egyik királyának, Erle Stanley Gardnernek egy regénye alapján fogalmaztam meg. Az a Perry Mason sorozat huszonkilencedik darabja volt, és most úgy hozta a sors, hogy a megelőző kötetre bukkantam a nyitott könyvszekrényben. Ez az A kölcsönkért lány esete (Európa - Fekete-könyvek, 1970).

Perry Mason egy tárgyalásról hazafelé menet, felfigyel egy különös jelenségre… nyolc sarkon, nyolc szinte egyforma lány várakozik. És Mason persze egyből kíváncsi lesz. Kvázi amolyan „a téma az utcán hever” módon felhívja magára a figyelmet, azzal, hogy az egyik lánnyal szóba elegyedik, és kiderül, hogy valami szereplőválogatáshoz volt szerencséje.

Ebből már szinte sejtheti az olvasó, hogy a megszólított lány, vagy meghal, vagy inkább őt, vagy egy közeli ismerősét gyilkossággal fogják vádolni. Mert különben Mason, a gyilkossági ügyek specialistája, minek állna szóba vele?

Másnap kiderül, hogy Mason új ismerősének ismerősei valószínűleg csalásba, zsarolásba, netán tán emberrablásba keveredtek, ami még mindig nem Mason asztala, de tudjuk, hogy, ha ügyvédünk lelkiismeretesen segít, akkor csak lesz hulla előbb-utóbb és csak az ügyfelét fogják a gyilokkal vádolni.

Miközben Mason Della Street és Paul Drake (nyomozói) hathatós közreműködésével göngyölíti fel a szálakat, csak sikerül olyan helyzetbe kerülni, ami nem csak az ügyvédi engedélyét veszélyezteti, hanem a szabadságát is…

Most éppen a kerületi ügyészség erős embere akarja Masont egyszer és mindenkorra legyőzni.

Persze, Drake nyomoz, meg Mason is nyomoz, sőt néha még keménykedik is, igaz már nem az öklével, azok az idők elmúltak már.

És eljutunk az előkészítő tárgyalásig, ahol Mason mindenkit meglep.

Elsősorban magát, hogy korábban nem jött rá… másodsorban az ügyészt, aki azt hiszi, hogy most… de most sem. Meg persze az olvasót.

Az a jó Gardner megoldásában (ismét), hogy nem valami lehetetlen csavarral áll elő, hanem egy teljesen hétköznapi, ezáltal hihető megoldással a gyilkos személyét, és indítékát illetően.

Ha a tárgyalótermi részt kéne értékelnem, akkor ez egy kiváló könyv, ha az előzményeket, akkor közepes. Talán azért, mert a gazdag nő hasonmást keres a válása idejére, mint alaptéma nem fogott meg. Jobban szeretem, ha van némi aktualitása, korrajz jellege a kriminek.