Egy korábbi bejegyzésben már említettem kedvenc közösségi játszóteremet a moly.hu-t és azon belül egy kihívást, ami szocialista krimik olvasására buzdít. De ezt már említettem a Dögkeselyű, azaz Munkácsi Miklós Kihívás című regénye kapcsán. Most egy kevésbé ismert szerző regénye került a kezembe.
A múltkor azt írtam van olyan műfaj, holott kategóriának szántam, de ugye van, amikor az ember józanon is hülyeséget beszél… meg van amikor mellé… na mindegy, szóval számomra régóta létezik egy olyan kategória, hogy anyámnak nem adnám oda. Ha viszont ilyen van, akkor olyannak is kéne lennie, hogy…
Azért kellemetlen egy művészieskedő próza után irodalmat olvasni, mert nagyon látszik a különbség, és az ember gyereke akkor már nem csak a fákat sajnálja, hanem a feleslegesen elpocsékolt időt. Jó, tudom ahhoz, hogy tudjam, hogy pazaroltam az időt végig kellett olvasni. Mert ugye a tapasztalat.
Depeche Mode rajongók – már, ha hagyták magukat megtéveszteni a cím által - nyugodtan tegyék félre ezt a könyvet és ne is foglalkozzanak vele, majd csak akkor, ha éppen tovább akarják ajándékozni… Ennek a történetnek ugyanis pont annyi köze van Dave Gahanék bandájához, mint…
A gyanútlan olvasó (jelen esetben jómagam) kezébe vesz egy könyvet. Elolvassa. Megtetszik neki, ezért keres a szerzőtől mást is… ami nem egyszerű, mert leginkább antikváriumban van rá esélye. Aztán a második könyv végén rájön, hogy éppen egy ötkötetes regényciklust olvas. Természetesen visszafelé.
Azt ígértem legutóbb, hogy Páral következik, de valahogy nehéz falatnak tűnik. Nem állnak össze a mondatok, hogy klasszikus pop-közhelyet idézzek. Viszont akad itt valami, amihez túl nagy elvárással fogtam hozzá… és így törvényszerűen csalódás lett.
Volt egyszer egy film,…
Amikor belefutottam a moly.hu-n a szocialista krimi olvasására buzdító kihívásba, hirtelen lefuttattam a szóba jöhető hazai szerzők névsorát és bevallom Mattyasovszky Jenő - Mág Bertalan – Szabó László nevén kívül még ott motoszkált bennem, hogy van még valami fickó (ő…
Egy botránykönyvről nem lehet objektív véleményt formálni. Egyszerűen túl sok az indulat körülötte. Nem véletlen, hogy ha egy szociográfia sikerkönyv lesz, akkor egyben botránykönyv is. Valami olyan témát talál a szerző, ami ugyan létezik és sokakat foglalkoztat, de nem illik…
Kezdhetném a száraz statisztikával, hogy ebben a könyvben egy nőre átlagosan alig három oldal jut. Ez persze ebben a formában nem igaz, mert van, akire éppen hogy csak egy mondat.
Valamikor úgy 1987 nyarán éppen Vácott múlattam az időt az MN 2164, vagy akkor már MN SIHKK nevezetű üdülőtelep K betűvel jelzett századában, amikor jött az elhatározás, hogy én márpedig skandináv krimit fogok olvasni. A baj csak az volt, hogy a fogalom, már az, hogy skandináv…