Vodkával elmegy
2013. március 12. írta: regulat

Vodkával elmegy

Szerhij Zsadan: Depeche Mode

Depeche Mode rajongók – már, ha hagyták magukat megtéveszteni a cím által - nyugodtan tegyék félre ezt a könyvet és ne is foglalkozzanak vele, majd csak akkor, ha éppen tovább akarják ajándékozni… Ennek a történetnek ugyanis pont annyi köze van Dave Gahanék bandájához, mint a gombafejűekhez. Gyakorlatilag semmi.

depeche.jpgDe akkor miről is szól Szerhij Zsadan regénye, az ukrán Transpottingnak kikiáltott Depeche Mode (Európa, 2010)? Hát tulajdonképpen a semmiről… arról a semmiről, amit ha nem él át vagy meg az ember, talán nem is tud elképzelni. Nem egyszerű nihil amiben Zsadan és cimborái, a Kutya Pavlov [basszus a regény végére fogtam fel a szójátékot!], a Kommunista Vászja, vagy éppen Kakaó leledzenek. Valahogy mindenből a két szék között jutott nekik.

Mi itt Európa keleti felén sokan éltük át azt, hogy ami tegnap még igaz volt az ma már nem az. Ami tegnap jó volt, az ma már rossz. És, hogy a tegnapi rossz valahogy jobb volt, mint a mai jó… már, ha a jövőt meg a kilátásokat nézzük.

1993. Ukrajna. Harkov. A Szovjetunió felbomlott. Ukrajna független állam. Elméletileg. Gyakorlatilag kulturálisan, gazdaságilag még a szovjetben gondolkodnak. A rubelt számolják át „ukrán pénzre”…

[A könyvben sokáig zavart ez az „ukrán pénz” kitétel, morogtam is magamban, hogy miért nem lehet leírni a nevét. Én a hrivnyára gondoltam, de 1993-ban az „ukrán pénz” neve az volt, hogy „karbovanyec” ami magyarul pénzt jelent… Vajon miért kellett lefordítani?]

Értik, hogy ez már másik korszak, de nem érzik…

Ezek a fiúk nincsenek egyszerű helyzetben, mert az embernek tizenkilenc évesen megvan a baja alapjáraton is a felnőtté válással… nemhogy egy széteső rendszerben. És ez a rendszer, ez éppen atomjaira hullik. Amit nem loptak el, az szétrohad. Azt nem mondanám, hogy ez elég ok a szereplők folyamatos mámorához… ennél – lássuk be – néha kevesebb is elég. Hőseink kolbászolnak a nagy büdös nihilben. Ezt Zsadan érzékletesen leírja…

És már mondanám, hogy tulajdonképpen semmi különös… amikor Zsadan elhelyez benne egy-két olyan leírást, hogy az ember nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy röhögjön. [Én az utóbbit választottam.]

Johnson-Johnson tiszteletes hittérítéséből a szinkrontolmács valami keservesen röhögtető zagyvaságot hoz össze.

Vagy az első ukrán kereskedelmi rádió éjszakai adása annyira szürreális, hogy már hihető.

És a szemelvények a Donyeck megyei pártbizottság humanitárius-technikai osztálya által összeállított bombagyártó kiadványból a „Durranó Vazelin”-ből egyszerűen zseniális.

Ezek kellenek ahhoz, hogy a szereplők beszívott, betépett tragikomikus botladozásából komédiát varázsoljon.DM_logo.jpg

Jó kis könyv ez. Szólhatna akár a Depeche Mode-ról is. De nem szól. Helyette marad a nagy büdös, kilátástalan semmi, ami vodkával végülis elmegy…

 

A kilátástalan sorsú harkovi húszon inneniek után jöjjenek a prágai húszon túliak. Josef Kutíktól a Ballada a fekete aszfaltról

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr45131728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása