A múltkor azt írtam van olyan műfaj, holott kategóriának szántam, de ugye van, amikor az ember józanon is hülyeséget beszél… meg van amikor mellé… na mindegy, szóval számomra régóta létezik egy olyan kategória, hogy anyámnak nem adnám oda. Ha viszont ilyen van, akkor olyannak is kéne lennie, hogy anyámnak is odaadom, meg az anyámnak is tetszett…

Ne tessen félni  a Kedves Olvasónak [már annak a párnak a rendszeresen szemezget a könyvekről alkotott véleményemben] nem vezetem be ezt a kategorizálást. Mindez csak arról jutott eszembe, hogy a soron következő könyvet a Fehér Klára karcolatait, humoreszkjeit  tartalmazó Nem vagyunk ördögök (Szépirodalmi, 1968) című kötetet biztosan továbbadom. Anyámnak.

Mit mondjak ezekről a kis színesekről, amik bemutatják, hogy nincs új a nap alatt [bocsánat ez már az én megállapításom volt majd félszáz év távlatából] a hatvanas évek magyar polgárának bosszúságát, mint a bürokrácia diszkrét értelmetlensége – mondjuk így, Fehér Klára tollából, még bája is van a hülyeségnek – vagy a kereskedelem dolgozóinak nem igazán szolgáltató magatartása... szóval hétköznapi és úgy látszik megszűnni nem akaró esetek.

„Köszönj szépen a néninek, mert kiszerkeszt minket.” – mondja az egyik írás szereplője.

Mer’ ez a néni olyan. Kiszerkesztette, amiről akkoriban beszéltek, amiben éltek, amit látott, amit hallott. Ma sem tenne másképp. Szelíd humorral mutatna rá a mindennapok fonákságaira. Szerintem ma Fehér Klára ma blogot írna.

Bár kérdéses népszerűséggel, mert ugye az anyázás nélkül manapság olvasottságot növelni…  hááát…

Anyámnak azért odaadom, ő pont erre a stílusra vevő… majd nosztalgiázik azon, hogy nem lehetett kilenc voltos elemet kapni, az üvegvisszaváltás, meg manapság is macerás. és elgondolkodik azon, hogy miket írna az írónő például a szelektív hulladékgyűjtésről.

Jó ez a könyv. Pont megfelelő olvasmány buszozáshoz, villamosra, de akár vonatra is, orvosi rendelőben, hivatalban, meg minden olyan helyen ahol éppen azt várjuk, hogy végre sorra kerüljünk. elalvás előtt, arra két oldalnyi olvasása, vagy reggeli előtt, hogy jól induljon a nap.

Nekem felüdülést jelentett.

Hogy jöhessen valami nehezebb. A szibériai garnizon, azaz a hadifogoly lét – állítólag – egyik legmegrázóbb regénye a furcsa nevű Markovits Rodiontól. Jut eszembe eddig hadifogoly könyvekben nekem a csúcs a Patkánykirály volt.