Szeretek bűnügyi történeteket (magyarul krimit) olvasni. Még akkor is, ha az adott művet éppen szépirodalomnak, és nem kriminek hívjuk.

Egyszer azt írtam, hogy ha azt hallom, hogy szocialista krimi, akkor olyan nevek jutnak eszembe, mint Mattyasovszky Jenő, Mág Bertalan, Szabó László, vagy éppen Szamos Rudolf. Persze esett már szó ebben a blogban más szerzőkről is. Például volt egy bejegyzés Munkácsi Miklós Kihívás című krimijéről. Ez a Dögkeselyű néven ismert mű. Meg Grandpierre Lajos Az eltűnt kézirat című regénye.

Most meg itt van Hegedűs Géza A pengő boszorkánytánca (Szépirodalmi, 1959) című regénye.

Mert ugye abban megegyezhetünk, ha az irodalmi mű egy bűncselekmény egy rejtvény felderítéséről, a tettel leleplezéséről szól, akkor az krimi (is). Legyen a nyomozó rendőr, ügyvéd, idős hölgy, rabbi, vagy légionárius, esetleg kibírhatatlan belga… de még egy betörő is lehet nyomozó.

És talán abban sincs vita, már a műfaj kedvelői között, hogy a krimi, amellett hogy szórakoztató logikai játék, amellett rengetek olyan adalékot, információt tartalmaz, ami az adott korról, társadalomról, technikáról, vagy akármi másról szól. Legyen a krimi könyv, vagy film.

Mondtam már, hogy soha nem nézem meg talán az Aranypolgárt, ha Colombo hadnagy egyik epizódjában nem arra támadnak a dobermannok, hogy Rózsabimbó…?

Szóval a Nyitott könyvespolcról kezembe került ez a regény. Is. Nem mondom, hogy sokat kellett gondolkodnom, mert egy Hegedüs művet bizton olvastam (valószínűleg többet is, hisz nem kevés történelmi, és ifjúsági regényt írt), és az tetszett.

No de, itt van az A pengő boszorkánytánca.

1946 nyara… Hiperinfláció. Nem havi, nem heti, hanem napibér. Előre. Mert a reggeli fizetés estére semmit sem ér. De már csak hónapok vannak hátra az új forintig.

Boltos Bélát, a textil nagykereskedő Boltos család egyetlen túlélőjét, fontos beosztásba helyezi a párt. A kommunista párt. Budapest főjegyzője lesz. Először. Majd a Szabadság című koalícióslap felelős szerkesztője… és valami gyanús a lap körül, de vajon mi?

Tulajdonképpen ebben a Hegedüs műben sincs ellenszenves szereplő. Szereti a hőseit, akár negatív, akár pozitív hősök. Nem mondom, akadnak ellenszenves szereplők nála is, de azok mellékesek. A főszereplők szerethetők.

Legyenek azok éppen kommunisták, vagy kisgazdák, vagy parasztpártiak. Munkások, nagypolgárok, vagy főnemesek.

Van egy olyan sejtésem, hogy ez a regény nem kerül egyhamar újrakiadásra, leginkább azért, mert a főhős kommunista. Azok meg nem divatosak mostanság, pedig ez egy jó krimi.

Csak krimiként kéne olvasni.

Én csak ajánlani tudom.