Ritkán adok fel olvasmányt, mert szeretem azt hinni, hogy nem én választom a könyvet, hanem a könyv szólít meg engem.

Én például nem tudtam, hogy a Monarchia „fogyasztóvédelmi felügyeletét”, úgy hívták (többek között), hogy mértékmester.

Attól, hogy egy krimi a nyolcvanas évek Magyarországán, azaz a szocialista érában játszódik, nem lesz szocialista krimi.

Úgy vagyok az orosz, vagy szovjetorosz prózával, hogy amikor az író ép nem fullaszt bele a végtelenített tájleírásokba, akkor szeretem. Utoljára talán Ivan Bunyin falusi képei kényszerítettek meghátrálásra, vagy inkább feladásra.

A krimit szeretem, a rémtörténeteket nem. Írhattam volna thrillert is, meg horrort is… de voltaképpen nem a műfaj a lényeg, hanem hogy nem szeretek félni. És nekem teljesen mindegy, hogy filmen, a tábortűz mellett, vagy könyvben akarják rám a frászt hozni. Leginkább nem kérek belőle. Aztán van, hogy…

Ez a bejegyzés leginkább azoknak szól, akik most fedezik fel maguknak azt a fajta, a két világégés közti időszakra jellemző angol humort, amit a hazai írók közül például Aszlányi és Rejtő oly zseniálisan művelt. ...vagy amiért rongyosra olvastuk P. G. Wodehouse műveit.

1934. május 23-án egy rendőrosztag Sailes város közelében lelövi Bonnie Parkert és Clyde Barrowt… A bűnözőpárt, akik szinte a gátlástalan erőszak, vágy jelképeivé váltak.

Nem is tudom, hogy miért van az, hogy a Magvető Albatrosz sorozata úgy él bennem, mint krimisorozat, holott kaptak benne helyet a krimik mellett, különféle kalandregények is. De valamiért ezeket annak idején valamiért félreraktam.

A sokat és olcsón olvasni célkitűzés legjobb beszerzési forrása a nyitott könyvespolc. [Tudom, a könyvtár is lehetne alternatíva, de ott túl nagy a választék, és időre kell olvasni.] Itt meg viszek, hozok, és nem veszek el a választékban, így néha olyan könyveket is elolvasok, amit amúgy a kezembe…

Arra vagyok büszke, hogy úgy kilencven százalékos biztonsággal emlékszem egy-egy olvasmányomra, és ha a történetben akadnak is foltok, az emóciók tuti biztosak. Ha valamire azt mondom, hogy szerintem jó, akkor az egy évek múlva is vállalható vélemény. Az újraolvasások ritkán rendezik át jelentősen a…