1934. május 23-án egy rendőrosztag Sailes város közelében lelövi Bonnie Parkert és Clyde Barrowt… A bűnözőpárt, akik szinte a gátlástalan erőszak, vágy jelképeivé váltak.
Ugyanebben ez évben megjelenik egy regény (talán címkézhetjük noirenak is), amit a gátlástalanság, az erőszak, és a vágy hat át… Mondjuk Bonnienak és Clydenak pont annyi köze van James Cain regényéhez, mint magának a regény címének semmi. Lehet, hogy A postás mindig kétszer csenget (Magvető, 1957), de hogy ennek mi köze a Frank Chambers által elmesélt bűnügyhöz, azt soha nem tudja meg az olvasó…
Vannak olyan kult művek, amiktől pont az tart vissza évekig, hogy azt érzem, ezt a művet lényegében mindenki ismeri, úgyhogy eggyel kevesebb olvasó igazán nem árt neki.
Én még a filmet sem láttam.
Pont annyi volt meg a történetből, hogy Nicholson lesöpri az asztalt és felcsapja rá Jessica Langet… vagy valami ilyesmi.
Azt, vagy inkább úgy tudtam, hogy túlteng benne a szex, meg az erőszak, mint egy Vernon Sullivan történetben.
Na ilyen előzményekkel adtam meg magam a Kovács György fordításának. [És most az izgat, hogy vajon hangulatilag Uram Tamásé nyomasztóbb vagy nem… Merthogy 2007-ben új fordításban jelent meg a regény.]
És bevallom, hogy ez a szikár kis könyv megfogott.
Szenvedély, szenvedély, szenvedély…
Na jó, megszállottság… csak hogy a Viconti féle filmfeldolgozásra is utaljak.
Vágy, szex, erőszak… állítólag megtörtént esetet dolgoz fel. Az asszony (Cora, a végzet asszonya) és a szerető (ő a mesélő, Frank Chambers) történetét, akik a biztosítási pénzért, és persze a jobb élet reményében, elteszik láb alól a nő öregecske férjét... és akik egy rendőrnek köszönhetően, majdnem lebuknak... de egy jó ügyvédnek köszönhetően mégis megússzák.
De mint mindennek, ennek is ára van…
Mert megúszható-e a bűn bűnhődés nélkül?
Nem akarom nagyon elspoilerezni. Bár lelkiismeret furdalás nélkül megtehetném, mert nem a történet a nagyszerű, hanem ahogy mindezt Cain (illetve a Caint tolmácsoló Kovács György) visszaadja.
Ha az olvasó belefeledkezik, legalább úgy, mint én, akkor bizony átérzi Chambers vágyát, kínját, szenvedését, és szenvedélyét… beszippantja a történet.
Belátom, hiba volt eddig várni az elolvasásával.
Ez a regény több, mint a szex a konyhában a kalácsok között… Bár állítólag ezért, a szex és az erőszak miatt kapta meg a címben szereplő „banned in Boston” jelzőt.
