Attól, hogy egy krimi a nyolcvanas évek Magyarországán, azaz a szocialista érában játszódik, nem lesz szocialista krimi.
Egyszer már (na jó, sokszor) említettem, hogy én is azt az álláspontot vallom, hogy a szocialista krimi címkét csak azokra a művekre szabad ragasztani, amelyek arra az alapvetésre épülnek, hogy a kommunizmusban majd megszűnik a bűnözés, de már a szocialista ember is van olyan öntudatos, hogy nem lép a bűn útjára.
Ergo: a szocialista krimiben, az elkövető vagy külföldi, vagy valami deklasszált elem, esetleg megtévesztett polgára a honnak. Célja a rendszer gyengítése, vagy találmányt, vagy műkincset lop… és közben gyilkol. Magánnyomozó az nincs, viszont kivételes képességű rendőr… na az is ritkán. A bűn felderítését a rendőrség, a szervezet aprólékos munkával végzi, persze egy kis szerencse nem árt, de ugye a szerencse csak azokat segíti, akik következetesek, és szorgalmasak. És persze kell, hogy legyen benne vörös farok… amolyan hittétel a rendszer mellett.
A nyolcvanas években sorban születtek a magyar szerzők krimijei, amik bár sokban hasonlítanak a szocialista krimihez, mégsem azok.
Például, mert az elkövetőt pusztán az ösztönei irányítják…
Ilyen például az egyébként kevés művet jegyző Magyar K. László krimije, a Halott van az ágyamban (Magvető – Albatrosz könyvek, 1984)
Mondjuk a magyar, azaz a Magyarországon játszódó krimi ázsióját meglehetősen emelte a Dögkeselyű… bár én ide sorolnám Kristóf Attila krimijeit is (például az A feledékeny gyilkos)…
Szóval, adva van Magyar K. László, aki jól ír, és próbál egy jó nem szocialista krimit írni… ami, hogy is mondjam: félsiker. Mert nem szocialista krimi. Az biztos.
A balatoni őszben megölnek egy fiatal nőt, Marcsit, akiről kiderül, hogy nem is az, akinek kiadta magát. És miközben a nyomozás felderíti, hogy ki is volt valójában ez a fiatal lány, megleli a gyilkost, mondani, hogy ilyet csak az élet ír. Természetesen a rendőrség nyomoz, nagy műgonddal, aprólékosan, és sikerrel.
És valahol itt a baj.
Ebből a regényből hiányzik az a bizonyos plusz, ami lehetne a nyomozó, az elkövető, vagy a hangulat. Ami a fülszöveg szerint feszült légkörű… de ezt valahogy nem sikerült észrevennem.
Most komolyan Magyar K. László olvasmányosan ír, mondhatnám, hogy filmszerűen, jó technikával játszik az idősíkokkal. Az ötlete is jó… na jó, azt kicsit túlbonyolította. A szereplők is élőek, becsempészi a mindennapok valóságát, vörös farok sincs…
És mégsem sikerült. Minőségi tömegtermék. Balatoni nyaralásra napsütésben és esőben egyaránt alkalmas elütni az időt, kórházba ideális két rejtvényfejtés közé.
Az olvasó garantáltan nem fog leizzadni az izgalomtól.
Mindenesetre se nem rossz, se nem jó… egy tévés felügyelővel, mint például a táskás szemű Derrick, bárhol eladható lenne.
De ahhoz kéne egy Derrick. Minimum.
