Azért kellemetlen egy művészieskedő próza után irodalmat olvasni, mert nagyon látszik a különbség, és az ember gyereke akkor már nem csak a fákat sajnálja, hanem a ...

Valahogy mindig megharagszom azokra, akik egy egyébként teljesen jó állapotban lévő könyvet kidobnak. Persze van olyan ritka eset, amikor a tulajdonos kvázi kritikaként ...

Valamikor úgy negyedszázaddal ezelőtt kezdődött. Talán a Budapest és Vác között a vonaton… talán az MN 2164 számú műintézmény hálókörletében. Talán egy ...

Mond még valakinek valamit az a kifejezés, hogy „galeri”? Azt hiszem, hogy egyre kevesebben emlékszünk erre. Fiatalokból összeverődött, kisebb-nagyobb ...

Depeche Mode rajongók – már, ha hagyták magukat megtéveszteni a cím által - nyugodtan tegyék félre ezt a könyvet és ne is foglalkozzanak vele, majd csak akkor, ha ...

Valamikor – nem is olyan régen – amikor még nem volt nintendo, meg psp, meg okos telefon, meg hasonló izék, amikor még a gyerekek nem valami monitort bámultak egész ...

A gyanútlan olvasó (jelen esetben jómagam) kezébe vesz egy könyvet. Elolvassa. Megtetszik neki, ezért keres a szerzőtől mást is… ami nem egyszerű, mert leginkább ...

Azt ígértem legutóbb, hogy Páral következik, de valahogy nehéz falatnak tűnik. Nem állnak össze a mondatok, hogy klasszikus pop-közhelyet idézzek. Viszont akad itt ...

Mellémesélek. Olvasom Vladimír Páral Gyilkosok és szeretők (Európa 1983) című könyvét. Majd még írok róla, de most inkább mellémesélek a könyvről.

...

Az a rossz a novellás kötetekben, hogy nehéz véleményt mondani róluk, mert olyan nincs, hogy minden írás egyformán elnyerje az ember tetszését. Ilyenkor vagy ...