Mese felnőtteknek
2013. március 23. írta: regulat

Mese felnőtteknek

Vavya Fable: Barbárság Tengere

Valamikor úgy negyedszázaddal ezelőtt kezdődött. Talán a Budapest és Vác között a vonaton… talán az MN 2164 számú műintézmény hálókörletében. Talán egy felröhögéssel. Talán egy rácsodálkozással. Egy biztos, hogy olyan volt, mint a forró gőzölgő beton szaga a egy nyári zápor után. Friss, tömény, és ismerős… Tudtam, hogy ebből még több kell.

bt.JPGÍgy kezdődött az a hosszú kaland Vavyan Fable világában, ami mostanság ilyen felemás posztokat szül, mert ugye az ember, ha rajongónak vallja magát, akkor dicsérni szeret… né azt, amit annyira szeret. Az pörgős akciókat, a lassú romantikát, az egyedi világlátást, a nyelvi leleményeket, a szerethető, de nem tökéletes jókat, és az utálható gonoszokat.

Ez mind-mind meg van most is, mégis, már csak néhány tócsa emlékeztet a port elverő nyári záporra a betonon.

Sok víz lefolyt azóta Fertőcity csatornáin… és közben az írónő belekóstolt egy új világba. És megszerette. Végtére is már Eugen Ionescu is megírta, hogy „ha vidéken élek, szeretem a magányt és a nyugalmat” meg azt is, hogy „az autó száguld, de a szakácsnő jobban főz”.

De most már tényleg beszéljek az apropóról, a Barbárság Tengeréről (Fabyen, 2012), ami állítólag fantasy, de szerintem mese. Felnőtt mese. Szerintem nem attól fantasy valami, hogy van benne némi varázslás, meg akció, és egy nem létező országban játszódik, mert akkor a Hupikék Törpikék is fantasy lenne. Igaz a törpék nem kardoznak, és nem erotikáznak. De ugye nem is kardozás és a szex teszi a fantasyt fantasyvá.

Szóval van itt ez a mese, ahol az Álmok tengerének hőse, Sandon a zsoldos, ahelyett, hogy megpihent volna, tovább állt és egyszercsak ott van Qrbuun rablókirályságában, ahol majd jól megdönti a rezsimet… bár így az elején Ő nem, csak az olvasó tudja.

Ül a kocsmában, ahová megérkezik egy nyikhaj ficsúr, aki jól összetűz a néppel, derekasan kardozik, beveti bűzokádó házi kedvencét is… mondhatni győz, de jönnek a katonák és menekülniük kell… együtt Sandonnal, meg hozzájuk csapódik valami helyi illetőségű félharamia. És összeáll a fablei supergroup esszencia: a harcos macsó, a szintén harcos nő (ez még Sandon nem tudja, de az olvasó már egyből), meg valami félvilági harcostárs… ehhez általában még mások szoktak csapódni menet közben.

A macsó idővel ráborul a nőre, természetesen érzelmi alapon, és két egymásba borulás között legyőzik az aktuális gonoszt.

A történettel meg is volnék…

Igen, fanyalka vagyok, meg mormogi, hogy a könyv stílusához, az olyan elnevezésekhez, hogy lepetyke, meg Ocsmondi.

Van az egésznek egy olyan fészbúkos (fejezetcímenként kap az olvasó valami bölcselet szerűséget), csajszis, nőcis stichtje. Még jó, hogy az arab herceg nem jön a fehér lovon... (már, ha valaki emlékszik erre a fricskára, talán az Álomhajszában van) Ez már nem a zápor után gőzölgő beton szaga, hanem csak a képe. Az álomnak álcázott tanmesék meg határozottan bosszantottak…

Én itt ragadtam a városban és itt nem a mezők, meg a lovak, vagy „fák, virágok, fény” – hogy az egykor népszerű táncdalt idézzem – illatozik.

Nem azt mondom, hogy az a régi Fable elveszett - mert ott van benne a mostaniban is – csak átalakult.

Ezt biztos a madártrilla-kispatak-patadobogás okozza, hogy a fricskás látását időnként negéd fátyolozza. Vagy csak kiöregedtem a célközönségből…

Még jó, hogy maradt nekem a könyvben egy Skelo,a jó öreg halál tréfás unokaöccse meg egy Parasito, az egyáltalán nem olyan szörnyű nadály.

Na, az ilyen figurák, ötletek miatt nem tudom azt mondani, hogy ez volt az utolsó. Hátha jön még az a frissítő zápor. Például az idén, a Halkirálynő tizedik részében…

 

Egy érdekes kísérlettel folytatom, a kitüntetett szellemi honvédő Kristóf Atilla egy korai művével, az állítólag elgondolkodtató Pléhkrisztussal.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr815163603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása