Amikor belefutottam a moly.hu-n a szocialista krimi olvasására buzdító kihívásba, hirtelen lefuttattam a szóba jöhető hazai szerzők névsorát és bevallom Mattyasovszky Jenő - Mág Bertalan – Szabó László nevén kívül még ott motoszkált bennem, hogy van még valami fickó (ő egyébként Szamos Rudolf), aki a Kántor történeteket írta. Meg egy film. A Dögkeselyű (1982).
Abba a korosztályba tartozom, akinél a Dögkeselyű – legalábbis krimik terén – kult filmnek számít. Nem is emlékszem hasonló rögvalóságos hazai krimire, ahol nincs szuperzsaru, vagy, ahol nem a rendszer megdöntésén munkálkodó külső ellenséget eleinte kémeket, diverzánsokat, később orgazdák megbízásából munkálkodó műkincsrablókat kell elkapni… és persze ahol a kiváló államrendőrség ne védené meg a néphatalmat. Erre jött ez a film, ahol egy kisember jobb ötlete más lehetősége nem lévén a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást…
Amikor a - szinte kifosztott - nyitott könyvespolcról levettem Munkácsi Miklós Kihívás (Magvető, 1981.) című könyvét, még nem sejtettem… elvégre sem a borító, sem a fülszöveg nem utalt rá, de már az első oldal közepén tudtam, hogy ez bizony Az.
Ez a Dögkeselyű.
A történet (spoilerezés szándéka nélkül) aránylag egyszerű. Simon József taxisofőrtől két utas, két idős hölgy lenyúlja az összes pénzét (értsd több napi bevételén túl, a saját pénzét is). Na ez az, amit senki nem hisz el neki, sem a diszpécser, sem a rendőrség. Kap negyvennyolc órát, hogy a hiányzó pénzt visszaadja… és Simon nekiindul, hogy elkapja és megbüntesse a tolvajokat. Közben a rendőrség is nyomoz… a tolvajok után, meg Simon után is.
A történetnek a különlegessége akkoriban az aktualitása volt éppen ezért sokan és sokszor vitatkoztak, hogy mi ez valójában. Krimi, vagy társadalmi dráma?
Én azt mondanám ’68 (nem az európai, hanem a magyar, az ÚGM) segge lyuka, a legvidámabb barakk szőrös alfele.
Simon a taxisofőr, eredetileg tanár egy olyan társadalomban, ahol tanárként (értelmiségiként) maximum megélni lehet, vagy még azt sem. Ráadásul Simon elvált, adósságban úszik… Simon kiégett, és amikor elindul igazságot tenni, átlépi azt a határt, ami még erkölcsileg a felszínen tartotta. Simon bűnöző lesz. Kérdés, hogy meddig megy el? Lop, zsarol… de elmegy-e a gyilkosságig?
Közben bepillanthatunk a budapesti alvilágba, prostitúció, uzsora, autó tolvajok… Persze az utóbbi egy maszek autószerelő irányítása alatt. Szóval megmutatja, hogyan működik valójában az Új Gazdasági Mechanizmus, a piaci alapú szocializmus.
Mindezt úgy huszonnégy óra történéseibe sűrítve…
Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi a jó krimi. Nekem speciel az a véleményem, hogy lehet bármilyen briliáns az elkövetett bűntett, lehet bármilyen zseni a nyomozó, a jó kriminek ezer szállal kell kötődni a valósághoz, és igen határozottan jót tesz neki, ha társadalomkritikát is megfogalmaz. Állítólag pont a társadalomkritika az, ami népszerűvé teszi a skandináv-krimiket is.
Ez a könyv, ez a film akkor és ott, nagyon el lett találva. Korlenyomat. Pillanatfelvétel, ami többet mond a korszakról, mint egy tanulmány. És bár nem tobzódik a vérben, mégis végig feszült és izgalmas. [Bár az autósüldözés ladával szerintem vicces…]
Nem is értem, hogy miért csak egyszer adták ki ezt a könyvet…
Ha már skandinávokat emlegettem, meg társadalomkritikát… nos a következő könyv Erlend Loe Naiv. Szuper!-je lesz.