Persze velem is előfordult, hogy megpróbáltam elképzelni, hogy vajon mik lennének a képsorok, abban a bizonyos utolsóban, az életem filmjében… mondom elképzelni, mert, hogy magamtól elindítsam a vetítést… na azt, azért soha.
Én úgy vagyok a kaszással, hogy még nem tudok…
Mondanám, hogy bajban vagyok. El vagyok maradva egy csomó könyvről szóló bejegyzéssel, és néha azt hiszem, hogy az ebben kupacban álló könyvek így jártak… aztán történik valami és hirtelen az egyik könyv aktuálissá válik.
Amikor befejeztem Peter Härtling Panaszos utóhang…
Egy kisfiú, a Zsolti öngyilkos lesz egy kedd délelőtt… szomorú eset. Mondhatnánk, hogy értelmetlen, meg érthetetlen, hiszen még csütörtök este minden rendben volt vele, minden rendben volt körülötte. Csak a közben eltelt négy nap alatt történtek bizonyos dolgok…
Az az…
Amikor a nincstelen parasztgyerek elindul a városba, nem sok variáció van. Ha ott marad és meggazdagszik, neadj elnyeri az öregkirály birodalmát meg a fele lányát, akkor az népmese. Ha csömörlötten visszamegy a faluba, a nemzeti konzervatív.. ha meg marad, de csak melós lesz belőle… no az valami…
Valahogy mindig azt hiszem, hogy Holokauszt témában nem tud egy szerző sem újat, új nézőpontot mutatni, hogy már nem döbbent meg, hogy már nem ráz meg, és aztán mégis…
Adhattam volna hangzatosabb címet. Mondjuk, hogy Leszbikus férjgyilkosok! vagy valami ilyesmit, de annyira nem volt érdekes ez a könyv, annyira nincs mit írnom róla... akkor meg minek akarjam eladni a bejegyzést?
Vannak olyan könyvek, vagy inkább tartalmak, amiket, ha tudom, hogy miről…
Kicsit messziről kezdeném. Onnan, hogy lényegében én (is) egy élére állított faluban, azaz panelban nőttem fel. Onnan, hogy talán ezért veszek kézbe érdeklődve minden a betondzsungel hétköznapjairól szóló történetet. Onnan, hogy annyian és annyiféleként éltünk ezekben a „modern” kaptárakban, hogy…
A Blog indulása óta (ami még egy éve sincs) ez a negyedik Kolozsvári kötet, amit olvastam. Szóval olvasgatom Kolozsvári Grandpierre Emil életművét. Na, nem tematikusan, csak úgy ahogy hozzájutok. És motoszkál bennem az érzés… hogy baromi szerencsém volt és pont a legjobb…
Bevallom bedőltem a fülszövegnek. Rendkívül izgalmas és feszült kis dokumentumregényt ígért.
Nem mondom én is izgultam miközben olvastam Leonardo Sciascia A késelők (Magvető, 1979) című munkáját. Leginkább azon, hogy mikor fogok már izgulni. Meg feszült is voltam… mert nem…
Van az az állapot, amikor a könyvet becsukva csalódott vagyok, meg amikor – hülye kifejezéssel élve – el vagyok ájulva, mert… mert valami sokkal rosszabbat/jobbat kaptam, mint amit vártam. Mer’ ugye nem mindegy, hogy finomfőzelék, vagy éppen szarvas pörkölt helyett tálalják fel a szilvás gombócot.…