Amikor a nincstelen parasztgyerek elindul a városba, nem sok variáció van. Ha ott marad és meggazdagszik, neadj elnyeri az öregkirály birodalmát meg a fele lányát, akkor az népmese. Ha csömörlötten visszamegy a faluba, a nemzeti konzervatív.. ha meg marad, de csak melós lesz belőle… no az valami balos irodalom.

A balos irodalmmal meg… vessetek meg, nekem általában nincs bajom. És olyan fejlődésregényt csak balos szerző tud produkálni, amikor a hős a nulláról indul és a végén pont ugyanott tart, és közben fejlődik. Öntudatilag.

Michael Scharang a hetvenes évek elején követte el Traktor Charly (Magvető - Rakéta-Regénytár, 1978.) című fejlődésregényét.

A regény elején Charly a betanított munkás beszédre készül, csavarog a városban, a Duna árterén, majd a végén is ott köt ki. Szereti.

Szóval beszélni készül az üzemi tanács előtt. A maga és a kollégái érdekében. Nagydolog ám ez. Nem szoktak az egyszerű melósok csak úgy hozzászólni az üzemi tanácshoz, arra ott vannak a megválasztott bizalmik.

És miközben Charly izgul és tépelődik, megismerkedünk vele, az életével, úgy nagy vonalakban. Hogy lám már iskolás korában is kiállt a jogaiért innen, illetőleg egy segélycsomagból származó baseball sapkától ered a neve, amiről nem volt hajlandó „önként” lemondani. Azon az amerikai sapkán volt a traktor…

Szóval ez egy fejlődés regény az elszánt parasztgyerekről, akiből segéd, majd betanított munkás lesz… És még valamikor szakmunkássá is válhat, ha nem lesz inkább szakszervezeti bizalmi.

És ilyenkor én a keleti-blokkban felnőtt, úgy szégyellem magam. De komolyan. Ezek ott nyugaton, a hetvenes években tényleg azt hitték, hogy ami itt készül keleten az valami igazságosabb, jobb világ lesz, ahol senki nem zsákmányol ki senkit, meg mindenki érdemei szerint… Közben a lótüdőt, csak itt a kizsákmányoló, a lenyúló, az pártvonalon mozgott, vagy szakszervezetin. [Ne komunistázz! Ezek itt, sohasem voltak azok! Nem is hittek benne… azok ott, azok már sokkal inkább.]

Szóval Charly kiáll magáért a kollégáiért, és egyedül marad. És lapátra kerül… mondjuk azt joggal, elvégre sztrájkot szervezni is illetlen dolog, de a blokkoló órákat szétverni pofátlanság.

A következő munkahelyén meg… eljön a tetőpont, amikor egy olyan céghez kerül a mi hősünk, ahol nem egyszerűen kizsigerelik a melóst, hanem adósrabszolgát csinálnak belőle. Charly megkeresi az előző munkahelyén megismert kommunista szakszervezetist.

…és Charly tanulni kezd.

Az a baj, hogy én azt látom, hogy az ilyen parasztgyerekekből, mint Charly nem lett öntudatos munkás, szinte sehol a világon. Nem mondom, kivételek mindig akadnak, de ritkán. Ezekből a hetvenes években elindult káderekből keleten és nyugaton jobbára elhízott kispolgárok lettek, akik az érdekvédelem tüzénél sütögetik a gesztenyéjüket.

A Traktor Charly nem a története miatt jó, hanem azért mert megmutatja azt a világot, amiről a szüleim azt hitték, fenékig tejfel…

Bár a cím alapján… valamiért valami könnyed limonádét vártam. Ez nem az.