Van az az állapot, amikor a könyvet becsukva csalódott vagyok, meg amikor – hülye kifejezéssel élve – el vagyok ájulva, mert… mert valami sokkal rosszabbat/jobbat kaptam, mint amit vártam. Mer’ ugye nem mindegy, hogy finomfőzelék, vagy éppen szarvas pörkölt helyett tálalják fel a szilvás gombócot. És ez baromira független a szilvás gombóc minőségétől…

Nos, Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a halálcsillag (Magvető, 2013) című regényét - lett lévén népszerű a szerző - most szidni kéne vagy egekig magasztalni.

Én meg bajban vagyok, mert pont azt kaptam, amit vártam. Amolyan haláltáncot, amiben a főszereplő, vagy a főszereplők egyre gyorsabban pörögnek az őrület felé…  aztán odaérünk.

Van itt nekünk főszereplőnek egy depressziós írónk, akinek nincs kedve írni, vagy írni sincs kedve. Boldognak sincs kedve lenni, akkor megjegyezné a boldogság címét…

Emlék Bundás, róla van szó (állítólag) tehetséges novellista. Ebből azért semmit sem látunk. Ugyanis Emlék nem ír. Depizik a fürdőkádban egy sárga műanyag kacsával és detektívregényeket olvas. Depizik a kocsmában. Meg úton és útfélen. Néha főz. Elméletben és gyakorlatban egyaránt. Néha cikket ír egy rock magazinnak, néha gasztrokritikát másoknak… és merőben kiadói nyomásra belekezd egy igazán pocsék western regénybe a Mocskos Tizenegyek Bandájának a… [nem jut eszembe a megfelelő szó a szétcsesződés helyett]

Anyám kérdezte, hogy mit olvasok… próbáltam neki meghatározni a műfajt. Eltöprengtem. Azt hiszem az a műfaja, hogy anyámnak nem adnám oda Őt nem szórakoztatná ez a scifi, pornó, krimi és még ki tudja, hány műfaj egyvelege. Pedig állítólag a reménytelen szerelemről szól… Az meg van benne, illetve nincs, mármint remény.

Sokszor – jó ez Cserna-Szabónál nem meglepő – az volt az érzésem, hogy nem egy összefüggő regényt olvasok, hanem összetapasztott novellákat.

Meg az a rohadt deja vu. Hogy ezt már olvastam valahol, valakinél, de az mégsem ez volt, hanem valami ilyesmi, de egészen más… Ok. most mindenki rávághatja, hogy igen, Zafira repülése az tök Bulgakov… Aha, csak az a baj, hogy ezen kívül is megvolt ez az érzés. Mondatoknál, képeknél, jeleneteknél. (Dr. Mókus nagypapájának a története is ilyen…).

Szóval ez a könyv engem szórakoztatott, bár a kitérőket kulináriába nem midig értékeltem, elvégre mégsem szakácskönyv. De ugye, kinek a pap, kinek a papsajt.

Mondom, anyámnak nem adnám oda!

Neki ez a regény öncélúan mocskos lenne… Hja, kérem kupiba, kocsmába nem teadélutánra járnak az emberek. És ebbe az őrületbe minden belefér. …és valahogy bele is lett szuszakolva.

Hogy valójában mennyit ér ez a könyv? Majd az idő…

De most aktualitása teljében kár lenne kihagyni.

Már, ha valaki szereti a szilvás gombócot…

Emlék Budás őrülete után, valami szelídebb kalandot választottam. Azt Május 35-ig ki is olvasom.