Nekem egy rablóvezér ne rinyáljon. Legyen délceg és marcona. Változnak a korok, változnak a divatok. Ma már egy lírikus hajlamú bandavezér maximum egy rendőrakadémia sok szintű vígjátékba fér bele. Ott is inkább idegesítő, mint vicces.

Azt hittem magamról, hogy egy olvasás során nem tud felbosszantani a propaganda… De tud. Most egy olyan könyvről lesz szó, amiben akkor a vörös farok, hogy, ha mókus lenne, nem tudna felmászni a fára. "Helyetted olvastam" címkéjű poszt következik.

Sokféle olvasmányról volt már szó a blogban. Ami talán kimaradt az az iskolai kötelező olvasmányok (újra) olvasása. Talán, meg zárójelben az újra… Mert vannak olyan művek, amik kimaradtak. Vagy csak egyszerűen olvasás után annyira kiesetek az agyamból, hogy még arra sem emlékszem, hogy tetszettek,…

Ha az ember felfedez magának egy írót, és elkezdi elolvasni az életművet, óhatatlanul érni fogják csalódások. Mert ahogy van arra egy kis esély, hogy közepes írónak elsüljön a tolla, úgy arra sokkal több, hogy a nagy írónak…. khmm… besüljön. A név úgyis eladja.

Valójában a címben szereplő két "dolognak" azaz Sevcsek Irénke kisasszonynak (bocsának, hogy dolognak tituláltam) és a pacalnak semmi köze egymáshoz. Mindössze egy könyvbe írt bejegyzések kötik össze őket

Vannak írások, amik bármennyire is zseniálisak, az olvasó (jelen esetben én) mégsem tudja megszeretni őket, csak értékelni a technikai bravúrt. Mert valami hiányzik…

Bahia. Valami távoli színes forgatag. Kedves csavargók, napszámosok, utcalányok… élni akarók. A nyomor romantikája. Valóság és misztikum keveredése… …dobok, capoeira és szamba.