Összefércelve
2017. május 15. írta: regulat

Összefércelve

Graham Greene: Titkos megbízatás

Ha az ember felfedez magának egy írót, és elkezdi elolvasni az életművet, óhatatlanul érni fogják csalódások. Mert ahogy van arra egy kis esély, hogy közepes írónak elsüljön a tolla, úgy arra sokkal több, hogy a nagy írónak…. khmm… besüljön. A név úgyis eladja.

titkosmegbizatas_bor.jpgMeg be kell látnom, hogy az ízlések és pofonok itt is működik, ami nekem nem tetszik, az attól még lehet remekmű. Meg ugye életműolvasásnál ott a csömör-faktor…

Mindenesetre jelenleg halvány lila gőzöm sincs, hogy a Graham Greene életműben hol kéne tartanom, hogy a Titkos megbízatás (Szépirodalmi, 1972) című regénye, az ez is megvolt, még sincs este reakción túl bármit kiváltson belőlem.

Szóval közepes. A történet, nem nagy durranás… olvastam már jobb szórakoztató (nem én címkéztem így, hanem a szerző) művet is tőle.

Két titkos megbízott érkezik Angliába Spanyolországból azzal a megbízással, hogy szenet vásároljon. A köztársasági G. és a frankóista L.

Az amatőr G. és a profi L.

A mi hősünk, akarom mondani Greene hőse: G. A humanista, az irodalmár, a professzor…

Lesz belőle egy menekülő ember sztori, és persze a képbe belép egy fiatal, gyönyörű nő…

Alapvetően egy menekülő ember történetnek indul, hogy aztán egy felbosszantják, bosszút áll típusba csapjon, majd jön a történetbe egy – lehet, hogy csak nekem – sántító kitérő… még a vége előtt.

Érteni vélem Greene elképzelését. Még talán jónak is tartom az ötletet, de a megvalósítás, valahogy olyan bice-bóca. Én legalábbis úgy éreztem, hogy a hősünk jobbára csetlik-botlik, de valahogy nem úgy, hogy igazán megkedveljük. Én legalábbis inkább szántam, mint szurkoltam neki.

Az egyetlen igazi pozitívum számomra a könyvben, már azon túl, hogy Greene a közepest is olvasmányosan írja meg, egy irodalmi kitérő… G. a professzor nagy műve, hogy kutatóként olyan forrást talál, amely a francia nemzeti eposzt (by Szerb Antal), a Roland-éneket pontosabban Roland hősiességét… Időben kellett volna megfújni az a kürtöt…

De ez amolyan kis színes csak, mert a tanulságként nem lehet ráhúzni sem a regényre, sem a Spanyol-polgárháborúra. Na jó, az utóbbira talán lehetne, de ha Greene ezt akarta volna, akkor sem sikerült jól megmutatnia a párhuzamot.

Ha valaki nem a Greene életművet akarja elolvasni, csak a jó könyveket, akkor ezt hagyja ki. Ha mégsem, akkor kap egy tisztes iparos munkát, ami hellyel, közzel még szórakoztató is, viszont a társadalmi, politikai mondanivalója (főként a benne lévő konteo) sajna döcög, és ezzel pont el is bénázta az egészet. Ez talán, és leginkább három (önállóan talán életképes) novella összefércelése.

Jogosan kap "helyetted olvastam" címkét...

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr6412505567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása