Valójában a címben szereplő két "dolognak" azaz Sevcsek Irénke kisasszonynak (bocsának, hogy dolognak tituláltam) és a pacalnak semmi köze egymáshoz. Mindössze egy könyvbe írt bejegyzések kötik össze őket
Nézzük például a Jégmezők lovagja 1958-as példányát.
Ha mást nem a filmet ismerjük. XIII. század. Csud-tavi csata... A hősi orosz nagyság felelevenítése.
...és ezt bizony ajándéknak, vagy inkább vallomásnak, netán szerelmi zálogul szánta, a nem egészen olvasható kézírás tulajdonosa Sevcsek Irénkének (Örkény Petőfi utca 2.).
[Nem szarozott beleírta, hátha az ajándéktól Irénke elalél és nem talál haza.]
Mondjuk a motivációt nem értem.
Frankón Alexandr Nyevszkij nagyfejedelem sztorija minden csak nem lányregény. Még nő is csak elvétve akad benne, szerelem meg egy szál se…
Nem mondom, az olvasó azt hiheti, hogy ő meg az erdész lánya… de nem. Van valami romantikába hajtó izé, de lássuk, be a lány csak azért fogja meg a kezét, hogy kihúzza a medvecsapdából.
Ez egy regényes életrajz egy übermacsóról, aki mint Magilla a gorilla, okos, ügyes, és a feje sem üres.
És, ha nem is olvasta a filmet biztosan látta. Hát az tele van bádogfejű, meg szakállas pasikkal!
De most komolyan, mekkora marha lehet az, aki ilyen könyvet ad a választottjának? Kivéve, ha Irénke kisasszony, nem egy amazon, avagy egy Brünhilda, bár az utóbbi mégsem, hiszen az Ifjú Alexandr pont a teuton lovagokat veri pacallá…
…és ha már pacal…
Pár évvel később lett az is:
Vajon kije volt Irénkének Bandi bácsi? …vagy aki a pacalt hozta…