Hét. Ennyi művel szerepel Graham Greene az 1001-es listán. Azon a listán, amin azok a könyvek vannak, amiket állítólag el kéne olvasni, mielőtt meghalok… és most egyet megint kipipálhatnék, ha vezetnék erről listát. De nem.

Ahhoz képest, hogy a közelmúltig Graham Greene regényeiből […is, miből nem?] jelentős olvasási elmaradásom van, a filmadaptációval jobban állok. Például az A harmadik (Zrínyi, 1983) is ilyen, előbb láttam filmen. Igaz rosszkor. Amikor még nem értékeltem a noirt.

De, hogy teljenek a sorok, és visszautaljak az első bekezdésre: az A tiszteletbeli konzul, és az A csendes amerikai után nekem az A harmadik, tényleg a harmadik a listára került Greene regények közül.

Szóval én ezt már láttam filmen. Talán valami Orson Welles sorozatban. Nem mintha olyan sokat szerepelne ebben a műben... Akkor az fogott meg, hogy közvetlenül a II. világháború utáni Bécsben játszódik.

Bár, ha azt vesszük, az hogy nehezen barátkoztam meg a noirral, mint műfajjal, az nem egyedi. Ha jól látom, nem csak nekem gyűlt meg a bajom ezzel, hanem mások is nehezen emésztik. Azt hiszem, nem igazán kedvelik a műfaj sötét, nyomasztó képeit, és hogy a hangulati elem a lényeges.

Azt hiszem ezt, a moly.hu könyves közösségi oldalon megtalálható két, rövid, végletesnek mondható értékeléssel lehet a legjobban illusztrálni:

- az egy csillagos értékelés:

Graham Greene helyében letagadnám, hogy én írtam.

- az ötcsillagos értékelés:

Letehetetlen, lebilincselő krimi Graham Greene tollából. Az Orson Welles-féle filmadaptáció is elsőrangú.

…hát ugye ízlések és pofonok.

Mondjuk sokat írni erről a vékony kis kötetről, az aránylag egyszerű történetről, a romos, négyfelé osztott Bécsből, a világháború utáni feketézőkről, barátságról, és a western hősök (írók) becsület kódexéről, nem lehet. Vagy nem tudok. Maximum azt, hogy: Rövid, tömör mestermunka.

Amolyan "nem is történhetne másképp" krimi, amibe azért belefér egy kis szerelmi szál... szerűség, egy kis személycsere... miközben a Rollo Martins, vagy ahogy az olvasó közönsége ismeri Buck Dexter, a (valójában kevéssé ismert) western szerző, mint valami elefánt a porcelánboltban végigcsörteti Bécset, és kinyomozza, hogy ki tette el láb alól gyerekkori barátját, Harry Limeot.

Mr Lime egyébként akkora disznó, hogy később filmsorozatot szentelnek különös életének...

Bevallom, ha ezt a hazai kiadásakor, vagy csak akár tíz évvel ezelőtt olvasom, akkor nem tudtam volna értékelni. Azóta viszont megszerettem ezt a nyomasztó hangulatot, ahol az események ritkán pörögnek fel. Ahol a hangulat az úr.

Igen, ez a vékonyka regény nem véletlenül került oda, az 1001 közé…