Arra vagyok büszke, hogy úgy kilencven százalékos biztonsággal emlékszem egy-egy olvasmányomra, és ha a történetben akadnak is foltok, az emóciók tuti biztosak. Ha valamire azt mondom, hogy szerintem jó, akkor az egy évek múlva is vállalható vélemény. Az újraolvasások ritkán rendezik át jelentősen a csillagokat. Na de, amikor átrendezik…
Itt van például ez a könyv, a Magvető, mondhatni, legendás Albatrosz sorozatának egyik utolsó kötete… Szikszai Károly és Tardi Gábor tollából. A Zsarumeló (Magvető – Albatrosz könyvek, 1989).
Ez a krimi egy Gát Györgyhöz kötődő 1985-ös minisorozat (két rész lett végül) első része könyvbe öntve.
Én úgy emlékeztem, hogy a film közepesnél jobb volt, és a könyv se volt rossz… Nos, most, hogy újraolvastam a könyvet kezdett az a vélemény kialakulni bennem, hogy a könyv csak a film miatt tetszett… aztán (mert elérhető a neten) belenéztem a filmbe.
Szerintem be voltam rúgva. Nem kicsit. A filmből negyedórát bírtam… és a könyv ahhoz képest fenomenális. Csak hogy relativizáljak.
Gát íratott Koltai Róbertnek egy filmet, és a történet annyira rá van szabva, hogy a könyv borítóján Koltai van, és minden pillanatában érződnek Koltai manírjai. Ne feledjük Koltai a Palánk utcai gyerekrablás Hecseki Boldizsárjaként már megmutatta, hogy milyennek kell lennie egy magyar Colombónak… Gát valami keményebbet kérhetett és megszületett a „népi demokratikus hardboiled* Hecseki” azaz Guruczi hadnagy.
És, hogy afféle Stan és Pan legyen a dologból (mert ez nem is komissar Derrick és Harry Klein, vagy egy Stone hadnagy és Steve Keller) kap egy segéderőt… a filmen a kiöregedő enyhén suttyó Karvaj zászlóst Madaras József játssza, de a könyvre az írók magukhoz térnek és Karvalyból nem egy nyugdíjközeli körzeti megbízott, hanem egy terepgyakorlatos rendőrtiszti főiskolás lesz. Mondjuk ugyanolyan...
Ez azért jobb…
Maga a történet nem nagy durranás, akad néhány hulla, némi a világégésig visszamutató disznóság… szóval semmi különös. Leginkább egy izzadságszagúan másolt Ötvös Csöpi történet, de ugye Koltai alkatilag nem egy Bujtor… így az ugyanazok a stiklik tőle valahogy nem olyan elegánsak.
Sőt bosszantó. Valahogy nem tudtam összekacsintani a hivatali hatalommal, azaz a rendőr voltával, anyagi haszonszerzés céljából rendszeresen visszaélő Guruczival. Valahogy nem vagány.
Megjegyzem Serpico ilyenekre vadászott. Ez a figura korrupt és relativizál. Válogat a törvénysértések között. Van amelyiken átnéz, van amelyiket elköveti, és akad egy kevés, amit üldözni is hajlandó.
De a végén csak megoldja az ügyet. Elvégre egy krimiben úgy illik…
Azon túl, hogy maga a regény lényegében elég fantáziátlan, de legalább egy tisztes iparosmunka. Tisztesebb, mint a mozgókép változat… de ezért nem kellett volna fákat bántani.
Nem mondom, hogy egy tőlem idegen humorral, akár még paródiának is tekinthető, de lássuk be, erre a műre a magyar krimi irodalom nem lesz büszke.
Viszont elrettentő példának tökéletes.
De a filmnél klasszisokkal jobb… Bár a könyvből kimaradtak olyan filmes poénok, mint Veszprémi Linda feltűnése, vagy Inke László a Kojak szerkóban… De ez azért kevés, hogy megmentsen egy krimit.
*hardboiled - az ún "kemény krimi" főhősei olyan detektívek (rendőrök, vagy magán), akik nem félnek az öklüket használni, gyakran isznak, rendezetlen a magánéletük, mondhatni néha határozottan félviláginak tűnnek az olvasó szemében.
