Kezdetben vala az utazó könyv, aztán jött a Nyitott Könyvespolc és a Rukkola. Nem értem, ha van két jó kezdeményezés, akkor azok miért nem tudnak egymás mellett megélni. Miért van az az érzésem, hogy a Nyitott Könyvespolcot, a Könyvmegállókat megöli a Rukkola?
Az utazó könyvvel, vagy azaz a könyvelhagyós akciókkal az volt a baj (már, ha bajnak lehet nevezni) hogy rendszertelenül, hol itt, hol ott egy-egy példány vált közkinccsé… Oszt vagy rálelt az ember gyereke vagy nem. A Nyitott Könyvespolc viszont egy olyan lerakóhelyet biztosított ahol a közkinccsé váló példányra nem az enyészet, hanem olvasó várt.
Az idei olvasmányaim nagy részét a KMO Nyitott Könyvespolc kezdeményezése biztosította. Hatvanöt könyvből negyvenötöt [Ezeket. Persze ez a szám remélhetőleg még bővülni fog.]. Jó részük olyan, amit magamtól nem vettem volna meg, nem olvastam volna el, de így adódott egy lehetőség, amit kár lett volna kihagyni, és az estek többségében nem bántam meg.
Igen, akadt olyan kötet, ami elolvasása után eljátszottam a gondolattal, hogy megtartom. Aztán győzött az, hogy ez (mármint az elolvasásának az élménye) másnak is kell(het) és ennek az esélye – már, ha megtartom a kötetet – a béka seggével konvergál. Így visszavittem. Mint ahogy el is költöztettem jó néhány itthoni kötete a polcra, mert hátha valakinek jobban tetszik, vagy csak egyszerűen tudtam, hogy egynek volt jó, többet úgy sem fogom kézbe venni… Na jó ez ebben a formában nem igaz, hiszen időnként átrendezi, portalanítja az ember a könyvespolcot, de ebben azért nem járok élen…
Szóval megszerettem a Nyitott Könyvespolcot, és csak ritkán bosszankodtam az oda kerülő Romanakon és Júliákon… mert láttam, hogy bizony annak is megvan a közönsége. Amit rühellek az idejét múlt - mondjuk 1967-es kiadású - KRESZ tankönyv, és hasonló társai. De még ezeknél is becsülöm valamennyire, hogy nem dobta ki a gazdája… Ami kimondottan bosszant, ha hiányos könyvvel találkozom a polcon… Azt nem hiszem, hogy valaki egy regény középső száztíz oldalára vágyna az eleje és a vége nélkül…
Sokáig úgy tűnt, hogy a Nyitott Könyvespolc kiapadhatatlan forrás, aztán jött a Rukkola, a közösségi könyvcserélde, és a Nyitott Könyvespolc kiürült.
Magam is tanúja voltam, hogy valaki azzal dicsekedett, hogy onnan fájdalommentesen teheti fel a könyveket a könyvcserélde portáljára, mert azokért nem adott ki pénzt…
Magyarul lopnak. Ugyanúgy, mint akik a nyitott könyvespolc állományát árulják a bolhapiacon, vagy viszik antikváriumba. Nem, nem a Rukkola hibája ez, hanem a magukat olvasó embernek nevező humanoidoké...
Sokat nem lehet tenni ellene. Sajnos.
Már régen érik bennem a gondolat, hogy az általam olvasott könyvekbe beleírom (már csak az önreklám kedvéért is), hogy
A könyvet a Nyitott Könyvespolcra (vissza)raktam ….-án. Ha a véleményemre vagy kíváncsi a http://hajokoffer.blog.hu-n megtalálod.
Üdvözlettel:
Hatodik Alabárdos
Nos, ha ilyen bejegyzéssel találkozol a happolásod során, akkor tudd, hogy aki rukkolta, tolvaj. Mást úgysem lehet ellenük tenni.
