Valahogy szétesett minden. Olyan volt ez a szeptember, mintha a szokásos huszonnégy helyett csak tizennyolc órából állnának a napok. A hónap közepén azt hittem, hogy októberben olvasónapló címmel egy sort sem fogok írni, ami ezeknek a bejegyzéseknek az olvasottságát tekintve nem…

Csak a magam örömére. Valami ilyesmivel kezdtem januárban az olvasónaplót írni. Gondoltam mesélek magamról, mert ugye az is mesél az emberről, amit olvas. Meg esetleg az is kedvet kap egy-egy könyvhöz, aki éppen olvas róla. Van ugye pozitív példa. Igazából ezért nem hagytam…

Azzal a felütéssel kezdtem ebbe az olvasónaplóba, hogy "Csak azért olvasok, mert jólesik. És csak azt, ami tetszik. Hogy ez legtöbbször nem magas irodalom... És? Maximum néhányan megvetésük jeléül nem olvassák, amit írok. Nekik ajánlom, hogy olvassák újra a Tudós nőket…

Megint eltelt egy hónap és ismét a könyvespolc volt a legjobb barátom. Valamikor a nyolcvanas években sok vitának volt akörül, hogy áru-e a kultúra. Hát ha máskor nem is így válság idején mindenképp az lett...

Nem fogott meg. Hazudnék, ha az ellenkezőjét állítanám. Szerencsére a végén meg lettem nyugtatva, hogy ez nem is annyira az én hibám… Beat nemzedék, meg utána a hippik… Kinek mi jut erről eszébe. én most nem sorolnám a klasszikus opciókat… Kerouac, Ginsberg mindenkinek az eszébe jut.

Azt hiszem először a talán azzal az összetétellel kapcsolatban, hogy feminista sci-fi igazából kéz olyan mű jutott eszembe, ami pont az ellenkezője, mind a kettő antifeminista utópia. Gondolok itt Robert Merle Védett férfiak című regényére, és Juliusz Machulski filmjére a…

Hogyan látta egy amerikai a húszas évek Európáját? Milyen volt az újvilági polgár szemével az óvilág? London, Párizs, Berlin, Velence… és hogy nézte le Európa az amerikaikat.

Biztos bennem van a hiba, hogy az esőáztatta éjszakák képéhez számomra Humphrey Bogart képe társult. Mondjuk kalap nélkül… de fekete-fehérben.

Sokat gondolkodtam, hogy miért is kellene azt mondanom egy könyvre, amit különben közepesre értékeltem, hogy érdemes elolvasni. Mert az oximoronnak tekinthető véleményemet fenntartom, így viszont magyarázni is kell. Lássuk.

Mindenkinek megvannak a fóbiái. Nekem is. Van amikor, úgy próbáljuk leküzdeni, ha szembenézünk velük. Én például betegesen félek a depressziótól…