Egy nem is olyan kedves fickó
2014. április 22. írta: regulat

Egy nem is olyan kedves fickó

Sinclair Lewis: Babbitt

Sokat gondolkodtam, hogy miért is kellene azt mondanom egy könyvre, amit különben közepesre értékeltem, hogy érdemes elolvasni. Mert az oximoronnak tekinthető véleményemet fenntartom, így viszont magyarázni is kell. Lássuk.

babbitt.jpgSinclair Lewis szatirikus regénye a Babbitt (Irodalmi könyvkiadó, 1969) a maga korában biztosan másért lehetett ütős mű, mint most. Mondjuk azért, mert görbe tükröt tartott a húszas évek, szesztilalmas, iparosodó Amerikájának.

Hősünk az átlag ameriainak leírt George F. Babbitt, a jómódú ingatlanügynök. Van neki szép háza (jó környéken), autója, felesége, két gyereke, klubja, pártja, cimborái…. Ő a harsány, jó pofa, joviális üzletember. Egy kedves fickó. Már a nyilvánosság előtt. Otthon és az irodában, inkább mogorva, talán még zsarnok is. Róla szól ez a mese. Arról, hogy valójában, milyen korlátolt, álszent, műveletlen bunkó, hogy valójában milyen piti.

Ugyanakkor persze – tette hozzá Babbit –, nem szabad egykönnyen felmentést adni ezeknek a prosztóknak. Elvégre csak az a vidéki pók a hibás, amiért nincs benne elég kezdeményezés, és nem fogja magát és lóg be a városba, mint annak idején mink… izé… mi.

Hogy a gyökereit (hiszen ő csak egy beköltöző a nagyvárosba) lenézi. (mondjuk a helyi előkelőségeket szintén, hiszen nem fogadják be, pedig titkon szeretné). Önálló véleménye nincs… megmondja a pártja, klubja, hogy mit is gondoljon. Mert önálló gondolata, egy szál se. Még a lázadásában sincs semmi önálló.

Van benne egy adag kapuzárási pánik, meg egy adag óvodás dac. Már abban, hogy szembefordul a Nemzethű Polgárok Szövetségével, azaz nem akar a szövetség tagja lenni. És még csak nem is azért, mert egy helyi balos politikussal való beszélgetés végére „merésznek, idealistának, kozmopolitának képzelte magát”. Mindössze azért, mert nem édesgették a szövetségbe…

Lássuk be George F. Babbitt egy pojáca, akinek sikereit, kudarcait, lázadási kísérleteit, sekélyességét csak megmosolyogni lehet. Ez már önmagában is érdemes az elolvasásra, főleg, ha belátjuk, hogy George F. Babbit nem amerikai jelenség. Persze szeretnénk azt hinni, hogy ez az önző megalomániás, tapló, ez csak az újvilág gyermeke lehet. De nem. A Babbittok itt élnek közöttünk, sőt… Az a megdöbbentő, hogy ma Magyarországon is van egy jelentős anyagi jólétben leledző, kulturális gyökerekkel, hagyományokkal nem rendelkező réteg. Ezek voltak a rendszerváltás susi melcsis, dögláncos válalkozói, akik mára megtanultak öltönyt választani, meg némileg viselkedni. De megmaradtak ugyanannak a bunkónak, mint George F. Babbit, aki a szmokingot szmokenzsnek ejti…

Igen, nekem leginkább ezért volt érdemes elolvasni, hogy rá tudjak csodálkozni, hogy a felkapaszkodott bunkó, az csak felkapaszkodott bunkó.

Helytől és kortól, és az uborkafától függetlenül.

De akkor miért is közepes, ha már dicsérem?

Én az elterjedt 1958-as Balabán Péter féle fordítást olvastam. (A korábbihoz, Kelen Ferenc  fordítása, nem volt szerencsém.) És kimondottan zavart a fordítás. Nehézkesnek éreztem. Ez persze szubjektív, de például kimondottan idegesített, hogy az ingatlanközvetítő irodát hivatalként emlegeti, ami lehet fordítási hiba is, de lehet Babbitt idegesítő szokása is. Nem tudom. Én hibának éreztem… mint ahogy a Republikánus párt nevének lefordítása is zavart. Sokszor elakadtam, hogy mi a fene az a Köztársaság párt.

Van egy olyan érzésem, hogy ha Balabán Péter élne, és újra fordítaná a könyvet, itt-ott változtatna rajta, hogy könnyebben fogyaszthatóvá váljon.

Persze nemsokára lehetőségem lesz tesztelni, hogy a fordítás miatt, vagy másért haladtam nehezen a művel. Sinclair Lewis másik regényének Dodsworth-nak egy korai kiadása került a polcomra. Meglátjuk, hogy Szinnai Tivadar fordítását is nehézkesnek fogom-e érezni.

A bejegyzés trackback címe:

https://hajokoffer.blog.hu/api/trackback/id/tr646070632

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Útikönyvnek nem jó 2014.06.27. 20:54:42

Hogyan látta egy amerikai a huszas évek Európáját? Milyen volt az újvilági polgár szemével az óvilág? London, Párizs, Berlin, Velence…  Ha valaki erre lenne kíváncsi, akkor ne is kezdjen bele Sinclair Lewis Sam Dodsworth Európában (I-II, Pantheon, 1...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása