Valószínűleg mondtam már, hogy könyvválasztási preferenciáim között egy időben lényeges (ha nem a leglényegesebb) szempont volt a farzsebben elférő méretű könyvek kiválasztása. Ennek köszönhetően nem kevés Modern Könyvtár, illetve Rakéta Regénytár kötetet olvastam… De…
…és akkor Heinz Mattek a Hamburgi Karvalyok egykori bokszolója beszedte a pofont az élettől, még nem gondolta, hogy ebből bizony számolás lesz…
Nem mondanám, hogy sikerélményként éltem meg, amikor először találkoztam nem is olyan régen a Pó-völgyi parasztok legendáival.
Nem állítom, hogy nem bennem van a hiba… elvégre egy regény, egy irodalmi alkotás befogadása, az sok mindenen múlik. Bár az azért sokat számít, hogy jól van-e megírva.
Persze velem is előfordult, hogy megpróbáltam elképzelni, hogy vajon mik lennének a képsorok, abban a bizonyos utolsóban, az életem filmjében… mondom elképzelni, mert, hogy magamtól elindítsam a vetítést… na azt, azért soha.
Én úgy vagyok a kaszással, hogy még nem tudok…
Mondanám, hogy bajban vagyok. El vagyok maradva egy csomó könyvről szóló bejegyzéssel, és néha azt hiszem, hogy az ebben kupacban álló könyvek így jártak… aztán történik valami és hirtelen az egyik könyv aktuálissá válik.
Amikor befejeztem Peter Härtling Panaszos utóhang…
Amikor a nincstelen parasztgyerek elindul a városba, nem sok variáció van. Ha ott marad és meggazdagszik, neadj elnyeri az öregkirály birodalmát meg a fele lányát, akkor az népmese. Ha csömörlötten visszamegy a faluba, a nemzeti konzervatív.. ha meg marad, de csak melós lesz belőle… no az valami…
Valahogy mindig azt hiszem, hogy Holokauszt témában nem tud egy szerző sem újat, új nézőpontot mutatni, hogy már nem döbbent meg, hogy már nem ráz meg, és aztán mégis…
Adhattam volna hangzatosabb címet. Mondjuk, hogy Leszbikus férjgyilkosok! vagy valami ilyesmit, de annyira nem volt érdekes ez a könyv, annyira nincs mit írnom róla... akkor meg minek akarjam eladni a bejegyzést?
Vannak olyan könyvek, vagy inkább tartalmak, amiket, ha tudom, hogy miről…
Kicsit messziről kezdeném. Onnan, hogy lényegében én (is) egy élére állított faluban, azaz panelban nőttem fel. Onnan, hogy talán ezért veszek kézbe érdeklődve minden a betondzsungel hétköznapjairól szóló történetet. Onnan, hogy annyian és annyiféleként éltünk ezekben a „modern” kaptárakban, hogy…