Hallottam azokat a történeteket, amikor a turista egy regényt, mint egy bedekkert hurcolta magával és a fiktív történet helyszíneit látva felkiáltott, hogy nézd itt csókolta meg először…

Nyár van, nyár… röpke lepke száll virágra, s zümmög száz bogár, én meg valami ehhez illő olvasnivalót kerestem. Nyár, vakáció, kaland, esetleg szerelem, de nem az ahol a szerelmi jelentek felcsigázzák a kedvemet, hanem olyan izés… Persze mondhattam volna úgyis, hogy…

Amikor gyerekkorom egyik kedvenc rádiójátékának regényváltozatát megláttam a nyitott könyvespolcon árválkodni [Igen, a KöKi-teminál nyitott könyvespolca úgy látszik végképp a kifulladás közeli állapotba került], úgy döntöttem, megkockáztatom. Most azért több okból is…

Már megint a galerik. A fiatalkori bűnözés kedvenc témája volt a szocialista népnevelésnek. Ezekben a történetekben így-vagy úgy a főhős tulajdonképpen „jó gyerek” csak, hát a körülmények… Mintha valami ilyesmit próbáltak volna ebben a témakörben megértetni az írók a művelt néppel.

Felnőttként érdekes dolog újraolvasni gyermekkorunk meséit, csak vigyázni kell, mert a felnőtt szarkalábbal szegélyezett szeme, no meg az idővel némileg cinikussá vált gondolkodásmódja bizony meglepetéseket tartogat. Például felmerülne egy gyerekben a mese főhősének különös…

Mond még valakinek valamit az a kifejezés, hogy „galeri”? Azt hiszem, hogy egyre kevesebben emlékszünk erre. Fiatalokból összeverődött, kisebb-nagyobb bűncselekményeket is elkövető társaság, ez volt a galeri az ötvenes-hetvenes években. Nem azért felejtettük el, mert a jelenség megszűnt, hanem mert…

Valamikor – nem is olyan régen – amikor még nem volt nintendo, meg psp, meg okos telefon, meg hasonló izék, amikor még a gyerekek nem valami monitort bámultak egész nap. Amikor játszottak, hogy ne unatkozzanak (nem online, hanem hús-vér élőben), volt négy testvér…

Mint már mondtam ezek a blogbejegyzések, nem értékelések, nem recenziók, csak reakciók, pontosabban az én reakcióim egy-egy könyvvel kapcsolatban. És most szólok előre, hogy aki gyerekként olvasta Caprioli gróf kalandjait, vagy esetleg most adná oda egy gyereknek, hogy olvassa… az hagyja ki ezt a…

A riasztó beharangozók elől, már amik Janne Teller könyvéhez csinálnák a kedvet, vagy éppen elvennék azt, gondoltam nem ártana valami könnyed nyári… És ha már szembe jött a nyitott könyvespolcon Lene Mayer-Skumanz könyve a delfines sorozatból, a Ne hagyd magad, Florian!…

Mit is szeret olvasni egy tizenegy-tizenkét éves fiú? Hát persze, hogy kalandosat, izgalmasat. Ha mind e mellé még vicces is, az csak pozitív.  Amikor én még kissrác voltam erre az elsődleges forrás a delfin sorozat volt. Így került a polcomra Bogáti Péter: A linkostowni…