Mit is szeret olvasni egy tizenegy-tizenkét éves fiú? Hát persze, hogy kalandosat, izgalmasat. Ha mind e mellé még vicces is, az csak pozitív. 

Amikor én még kissrác voltam erre az elsődleges forrás a delfin sorozat volt.

Így került a polcomra Bogáti Péter: A linkostowni csapda (Móra, 1976) című regénye. Kicsit vadnyugatos, kicsit gengszteres, kicsit még indijános is… [de csak kicsit] és egy kicsit sci-fi is, no meg – végül, de nem utolsó sorban - vicces.

Persze, hogy agyonolvastam.

Tipikus kedvenc lett.

Aztán teltek az évek, és már rég nem olvasom a delfin könyveket. Örökül hagytam a gyűjteményt az ifjabb családtagoknak.

Most - úgy harminc évvel később - egyszer csak ott volt a KMO nyitott könyvespolcán. Kellett na, de így újraolvasva, már nem az a fergeteg.

Viszont még mindig jó.

Felnőtt fejjel azért már nem eszi meg olyan könnyen az ember a rettenthetetlen gombügynököt, az igazán nem őrült tudós tanárt, meg a gonoszok (frankón!) kacsalábon forgó palo székházát…

Az egész kicsit olyan komoly, mint egy Bud Spencer kalandfilm… és pont annyira erőszakmentes. [Nem tudom, ki hogy van vele, de ezek a filmek nekem már nem nyújtanak felhőtlen szórakozást.]

Felnőtt fejjel csak akkor érdemes belevágni, ha az ember még emlékszik arra a kiskamaszra…

…vagy éppen strandra készül.