Hogy Gavro után maradjak a Keleti-blokknál [ez persze nem olyan nehéz, ha az ember a múlt század második felének honi kiadású könyveit olvassa], és legyen sci-fi. Méghozzá bolgár sci-fi. Gyorsan rá is néztem a címkefelhőre (itt és a moly.hu-n), amióta ez a blog létezik nem olvastam még bolgár szerzőtől. Meg különben se nagyon… kell egy bolgár krimit keresnem.

Szóval véletlenül a kezembe került a bolgár sci-fi nagy öregjének Ljuben Dilovnak a regénye.

Egy soft sci-fi.

Azt azért nem árt tudni, hogy a mintegy 35 regényt jegyző Dilov munkásságából, mindössze három regény jelent meg magyarul, a sokak által ismert Ikárosz repül, a magyar kötődésű Nádas és persze a posztot kiváltó A szkafander súlya (Kozmosz, 1974).

Kapcsolatfelvételi regény. Amolyan jön az idegen lény, aki jelen esetben az ember.

Kilenc szakértő tart egy űrhajóban egy vélhetőleg civilizált világ felé. Felderítők. Veterán űrhajósok, egy kivétellel, ő a mi hősünk. A csapat benjáminja, a pszichológus. Ha máshonnan nem, innen biztosan lehet tudni, hogy itt bizony erkölcsi dilemmákról lesz szó.

Tehát hőseink, azaz a kilenc szakértő az ismeretlen, és vélhetőleg civilizált bolygó felé tart, amikor útjukat állja a bolygó védelmi rendszere, pontosabban egy műhold. …és erősen tiltakozik, vagy inkább a rajta lévők tiltakoznak a kapcsolatfelvétel ellen. Csak ez már önmagában kapcsolatfelvétel…

Azt szoktuk meg, hogy ha az idegen lény jön, akkor az vagy hódítani akar, vagy segítséget kér. Bár az utóbbi vicces szokott lenni, ha belegondolunk, hogy egy magasabb tudományos és technikai fejlettségi szinten lévő civilizáció problémáját, egy alacsonyabb szinten lévőnek kell megoldania. Ezért sem tudom értékelni az olyan könyveket, mint az A sehollakók.

De Dilov szerint eljut az ember, illetve az emberiség arra az erkölcsi szintre, amikor nem akar beavatkozni. Ahol nem a hódítás a kapcsolatfelvétel célja, hanem az együttműködés, a tanulás… azaz hogyan ne legyünk gyarmatosítók. Lehet-e nem beavatkozni? Lehet-e semlegesnek maradni?

Elárulom, Dilov szerint sem lehet, mert egy kapcsolatfelvétel önmagában hatással van minkét résztvevőre.

Tehát adott minden, egy pörgős, de elgondolkodtattó sci-fihez. …és még az sem kizárt, hogy a maga idejében lassan fél évszázada még pörgősnek is számított, de mai szemmel egy eléggé vánszorgó tempójú mű. Tényleg sokszor belealudtam. Ráadásul a mi hősünk, a jó doktor… hát igazából nem egy szimpatikus pasi. Meg nem is igazán hős, csak mesélő, és főszereplő.

Amitől tartottam lett lévén keleti-blokk, hogy kapok némi ideológiai agymosást. Az ez idő tájt szocialista országban íródott sci-fik, jó esetben társadalom, rendszerkritikák sci-fi köntösbe bújtatva, rossz esetben rendszerpropagandák… Nos Dilov egyik irányba sem ment el, már-már ideológiailag semleges művet írt. Már-már, mert azért legalább egy kis vallás vagy inkább egyházkritikának csak bele kellett csúszni. Nem "vörös farok" ez, csak rózsaszín, annak is halvány.

Nem fogok senkit rábeszélni, de a maga nemében, és korában igencsak jó ez. Meg tekintve, hogy magyarul kiadott bolgár sci-fiből nem vagyunk eleresztve, még kuriózumnak is tekinthetjük.